Az első táncház évfordulójára

2015. május 08. - Hangvető

Eljött az ideje egy személyes blogbejegyzésnek. Persze nem lehet teljesen személyes ez a bejegyzés, mert az első táncház napján, 1972. május 6-án még nem éltem, csak következő évben születtem meg. A táncházmozgalom elindulása azonban apámhoz, Lelkes Lajoshoz köthető. Persze, ez így ebben a formában nem teljesen igaz, mert kellett hozzá még egy sor más ember és a körülmények szerencsés együttállása.

Egész gyerekkoromat táncházakban és tánckarok öltözőiben éltem le. Meghatározó élmény a tánckarok szertárainak díszlete, mert igen sokat játszottam csizmákkal és mikrofonállványokkal – előadásokat mímelve, vagy unottan töltve el az időt, amíg anyám vasalta az alsó- és felsőszoknyákat (persze közel sem biztos, hogy pont azt kellett vasalni). Meghatározó kép az is, ahogy apám a magnót nyekergeti: zenét keres, koreográfiák zenéjét vágja össze. Nemcsak felvételről, de személyesen is ismertem a zenészeket, nagy részükkel ma is tartom a kapcsolatot. Ugyanez érvényes a táncosokra is – manapság is sokszor találkozunk, ez is az életem része.

kassakklub_tanctanitasszekiekkel.jpg

Táncháztanítás székiekkel, Kassák Klub

Apám generációja a budapesti táncházak elindulásáig a táncpróbán koreográfiákat táncolt. Hiába volt önszerveződő ez a mozgalom, a koreográfia, a „táncmű” szerkezete, szigorúsága nem adott teret az önálló, felszabadult élményszerzésnek. Egy-egy verseny megnyerése, vagy egy jól sikerült próba persze a megadhatta az elégedettség érzését, de a szabad tánc varázsára apám először Széken érzett rá, ahol a falusiak a táncházban élő zenére szabadon improvizáltak – és nem mellesleg: mulattak. A viszonylag egyszerű táncszerkezetek, a gyönyörű dalok, amelyeket mindenki együtt énekelt, olyan példát mutattak az 1972-ben arra járó Bihari táncegyüttes (röviden: a Bihari) táncosainak, hogy a következő évben már sorra rendezték a szakmai klubesteket, ahol ugyanezt az élményt keresték. A zártkörű szakmai előadások azonban nem adták vissza a felhőtlen mulatozás élményét, a tánc és a zene adta felszabadulást. Apám biharis társaival, mások mellett Foltin Jolánnal, Stoller Antal Hubával azt találták ki, hogy ezt a széki élményt megpróbálják újraéleszteni Budapesten. Apám szerint a szikra kipattanásának helyszíne a budai vár volt, ahol Stoller Antal Huba kisegített a Fekete holló nevű étteremben a Mátyás templommal szemben, amit ők „Taknyos varjúnak” becéztek.

kassakklub_ossztanc.jpg

Össztánc, Kassák Klub

Apám elintézte a Liszt Ferenc- téri könyvklubot (a mai Írók boltját), ahol egy zártkörű, négy táncegyüttessel induló táncházat szerveztek. A tánc, ekkor először, nem koreográfia szerint ment, hanem, ahogy a buli meghívóján állt, „úgy mint Széken”. Büfé persze nem volt, de a résztvevőket pálinkával fogadták, a kirakat üvegén keresztül pedig többen csorgatták a nyálukat, hogy bejuthassanak egy ilyen ránézésre is klassz rendezvényre. Többek szerint, innentől kezdve már nem volt kérdés a táncházak lendülete.

download_4.jpeg

Táncház a Sebő-Halmos duóval

A bevezetőben említettem, hogy sok ember és sok szerencsés körülmény játszott össze a táncházak sikerében. Ezek sorában meghatározó, hogy épp Széken élt az a hagyomány, ami átélhetővé tette a táncolás szabad örömét. Apámékat Novák Ferenc Tata vitte el Székre, és a néprajzi élmény egyfajta szórakozássá vált az ottani táncházban. Ehhez járul az, hogy a viszonylag hosszú táncrendben szinte mindenki találhat olyan táncot, amiben részt tud venni, könnyen meg tud tanulni. Szinte adta magát, hogy ezt kell az első táncház középpontjába állítani. A szerencsés körülmények sorában a következő momentum, hogy elérhető volt már akkor is Lajtha László híres széki gyűjtése, és Martin György tanácsát követve ez alapján kezdett el Szék zenéje felé fordulni a Halmos-Sebő-Éri trió. A harmadik fontos tényező a sikerhez vezető úton, hogy ekkoriban alakított ki egy olyan oktatási módszert a Bartók együttes vezéregyénisége, Tímár Sándor, ami valóban forradalmian új megközelítés volt a folklór városi átültetésére. Ez a módszer átélhetővé tette a tánclépések okozta örömet, ugyanakkor egymásra épülő jellege fokozatos fejlődést és önálló táncalkotást is lehetővé tett.

download_2.jpeg

Tímár Sándor és Németh Ildikó táncot tanítanak

E szerencsés véletlenek összejátszása révén válhatott a falusi közösségek néphagyománya olyan városi közösségteremtő erővé. Nagyjából ugyanabban az időben egyébként, amikor a folklór revival, a folk úrafelfedezése a világ számos pontján az egyik legmenőbb dolognak számított. A magyar táncházmozgalom spontán ereje, alulról szerveződő természete és közösségi bázisa miatt is lett világviszonylatban az egyik legjobb példa és ekként került fel az UNESCO értékmegőrző gyakorlatainak listájára is.

 Lelkes András

Képek forrása: Hagyományok Háza Táncház Archívum

A bejegyzés trackback címe:

http://hangveto.blog.hu/api/trackback/id/tr937441662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

rezgaras 2016.11.09. 08:23:28

Az a tiszteletteljes kérdésem, hogy a képeket meg lehet-e tekinteni valahol nagyobb felbontásban? Mintha magamat vélném felfedezni az egyiken.