A hazai világzene egyik legeredetibb formációja a Meszecsinka, a "Kinyílok" című dal klipje  tavaly a World Music Chart és az fRoots Top 10-ében a hatodik helyet érte el. A Deti Picasso-ból ismert Karen Arutyunyan-nal koncerteznek, ez és a WOMEX adta beszélgetésünk apropóját.

Fotó: Wurk Ikona

A Meszecsinka egyike annak a tíz magyar együttesnek, akik fellépnek a közvetlenül a WOMEX előtt a Fonóban tartott, Nép- és világzenei “showcase” napon. Mit reméltek ettől az eseménytől?

Biljarszki Emil: Már az nagyon jó érzés, hogy bekerültünk ebbe a tízbe, ez már jelent valamit. Jó esetben ez a koncert még többet is jelenthet, mint a rendes WOMEX műsorban való fellépés, mert itt tudomásom szerint kifejezetten erre az estére invitáltak meg embereket, miközben a WOMEX alatt eseménydömping van, sokkal több a fellépő, nagyobb a rohanás. Amúgy meg minden Isten kezében van.

Oláh Annamari: Leszoktam már a reménykedésről, inkább átálltam arra az üzemmődra, hogy oda kell tenni az embernek magát minden helyzetben. Ez is olyan lesz. Próbálok nem ráparázni. Kis lámpalázam mindig van, amióta zenélek, de amikor ilyen nagyobb dolgok vannak, az már több, mint lámpaláz.

Mennyire érzitek Magyarországot befogadó közegnek, zeneileg és kultúrálisan?

B.E.: Ez nem is kérdés, mindkét szempontból befogadó. Én bolgárként mindig is csodálkoztam, hogy miért érdekli itt ennyire az embereket a bolgár és a balkáni népzene, amikor Magyarországnak semmi köze a Balkánhoz. Igaz, hogy külföldről sokan azonosítják Magyarországot a Balkánnal, de zeneileg és kulturálisan kevés köze van hozzá, mégis, a magyarok imádják a balkáni zenét, és nyitottak sokminden másra is.

 O.A.: A magunk példájából kiindulva: külföldön ’noname’ zenekarként teltházas koncerteket adunk, míg otthon ez nagynevű világzenei előadóknál sincs így. Szerintem az újat nehezebben fogadják be az emberek, de ha már elfogadják, nagyon megszeretik: egy kicsit én is ilyen vagyok.

B.E.: Nálunk nincsenek határok, játszunk Magyarországon és külföldön is, a közönség mindenhol befogadó. Éppen egy romániai-bulgáriai turnéról jövünk, arról készül majd egy útifilm is.

Emil, gyakorlott WOMEX-látogatóként van valami sztorid, ami kifejezi a WOMEX hangulatát?

B.E.: Hú, gondolkodnom kell... 2000-től 2011-ig azt hiszem minden WOMEX-en ott voltam, először a Fonóval, amikor még nem csak hogy magyar, de kelet-európai résztvevő is alig volt. Ami mindenképpen kiemelendő, az nem sztori, hanem a sztorizás, a jó hangulat, mert akik ott vannak, azok különleges emberek, akik a beutazták a világot, és akiknek a zene a legfontosabb, igazán szeretik. Ez ma már nem jellemző úgy általában a zeneiparra. Ebben a társaságban ez még jelen van, ezért ott lenni velük az nagyon komoly élmény.

És persze a koncertek. Amikor az elsőn voltam, az hatalmas flash volt, már meglett felnőtt voltam, aki sok koncertet látott, de tátott szájjal néztem, olyan erős hatások értek. 2011-ben én voltam a Hungarian Heartbets WOMEX megnyító DJ-je Koppenhágában. Csak magyar zenéket játszottam, előttem ezer ember a világ minden tájáról. Valamelyik népzenei számnál a színpadra felugrott egy nagyon fekete, nagyon exotikusan kinéző úr és tágra nyított szemekkel kiabált nekem: ”Mi ez, ami szól?!” Sose hallott ehhez hasonlót, lehet hogy először járt Európában. Na ez WOMEX.

Meséltek egy kicsit a pénteki koncertről?

O.A.: Persze, bemutatjuk az új, négy számos kislemezünket , és vendégünk lesz Karen Arutyunyan a Deti Picassoból. Jók lettek az új számok, nagyon sűrű lett az életünk a megjelenés óta, sok pozitív visszajelzés érkezik, ez fel is dobott minket, és úgy érezzük az ismertségünket is. Mostanában minden koncertünk izgalmas. Ami Karen-t illeti, ő mindig különlegeset csinál, fogalmunk sincs, mi lesz a koncerten, de mindenképp izgalmas lesz.

B.E.: Eleve úgy jött az együttműködés, hogy játszottunk egymás után a Fonóban tavaly, és mondtuk, hogy szálljunk be egymásba egy kicsit. Annamari beugrott egy énekes improvizációba a Deti Picassóba, és Karen pedig próba nélkül beszállt hozzánk, fergeteges volt. Két számban szerepel a kislemezünkön, a koncerten több számban fog. Nem egy szokványos fellépés lesz, ott helyben születik majd pár téma.

B.E.: Még annyit tennék hozzá, hogy tegnap egy húszórás klipforgatáson voltunk, ahol sok vegyi-és környezetszennyező hatás ért minket, illetve főleg szegény Annamarit, de a klip nagyon látványos lesz, szeptember végén jön majd ki, a WOMEX előtt. Két hét múlva pedig egy Dániai, Global Hotspots programon veszünk majd részt: középiskolákban és egyetemeken fogjuk majd bemutatni a magyar kultúrát, társadalmat és persze zenélni is fogunk. Én ezt azért tartom nagyon jó dolognak, mert így nem a médiától vagy a politikusoktól, hanem nyitott emberektől kapnak majd egy másfajta szemszögöt egy adott országról és annak kultúrájáról.