“Az 1973-as év egyébként is fontos volt: sürgönyben értesítettek, hogy megkapom a Kossuth-díjat. Akkor már évek óta nem tudtam komponálni, kínlódtam a bénultságomnak ebben a reménytelen állapotában, és nem tudtam örülni a kitüntetésnek. Fiam figyelmeztetett: nem tehetem meg Mártával [Kurtág felesége], hogy a díjjal járó pénzből nem viszem el Olaszországba. Úgy éreztem, hogy piszkos lélekkel (hiszen évek óta nem dolgoztam) nem érdemlem meg ezt az utat. Végül is beadtam a derekamat. Firenze és Assisi azután életre szóló impulzusokat adott, Peskó Zoltánnal pedig Bolognában megittam egy csésze kávét, ami másfél évre felébresztett. Olaszország, majd az azt követő erdélyi út meghozta a szabadulást az alkotói válságból: hazatérve elkezdtem írni a Játékokat.”

A Játékok is egy szimbolikus újrakezdés (bár Kurtág nem adott opus-számot ennek a sorozatnak), egy olyan folyamaté, amely azóta is fonálként húzódik végig az életművön. A tételek eredetileg Teőke Marianne felkérésére egy zongoraiskola részeként íródtak. A legismertebb (magyar) zongorapedagógiai mű, Bartók Mikrokozmoszával ellentétben itt inkább a zongoramozgás egy-egy elemét veszi ki Kurtág és vizsgálja meg minden szögből. Olyan gyakorlatok ezek, amiket a kisgyerekek is szívesen játszanak; nem véletlen, hogy Kurtág szerint „egész életünk nem más, mint egyetlen zarándoklat, hogy visszaszerezzük a bennünk elveszett gyermeket.”

Azonban az azóta is folyamatosan készülő sorozat hamarosan nem pedagógiai célú művekkel is kiegészült. Vannak ún. üzenetek, barátoknak, kollégáknak születésnapokra, vagy “in memoriam” írt darabok. Több tétel régi szerzők műveinek felidézése (“hommage”), az egész sorozat így szinte a gregoriántól napjainkig létrejött zeneirodalom összesűrítése, átszűrése. Más darabok pedig “talált tárgyak”, egy-egy ötlet rövid kibontásai. Az idők során Kurtág más hangszerekre is kiterjesztette a sorozatot, kisebb kamaracsoportokra is írt tételeket, több műből különböző verziók is készültek (a kéziratok végén általában van dátum, illetve helymegjelölés). A több száz kis tétel a mai napig folyamatosan készül, sok tétel egy-egy nagyobb (opusszámmal bíró) darab “mellékterméke”-ként jön létre. A sorozat mindmáig nyitott, így afféle kompozíciós naplójegyzetekként is funkcionál, tulajdonképp egyfajta laboratórium Kurtág számára.

Farkas Zoltán így ír Csalog Gábor Játékok felvételének kísérőfüzetében:

A Játékok a szabadság jegyében született. Kurtág a legnehezebbre tett kísérletet: olyan pedagógiai célú zongoradarabokat írt, amelyek nem szorítják azonnal szigorú előírások és elvárások kalodájába a gyermeket. Nem állítják – mindjárt tanulmányai kezdetén – a „csak így lehet” fenyegető kényszere elé, s nem szembesítik rögtön az első pillanatban a teljesíthetetlennek tűnő feladat kínjával. Ehelyett arra bíztatják, tegye azt, amit egyébként is kipróbálna, ha magára hagynák a titokzatos, nagy, fekete zongorával. Húzza végig a kezét a billentyűzeten, könyököljön rá, üssön rá ököllel, vagy érintse úgy a billentyűt, hogy néma maradjon. Nyomja le a hangszer pedálját, kopogtassa meg az oldalát, s füleljen a „sóhajtására”.

Csalog amúgy a Játékok sorozat összes zongoradarabját lemezre vette, erről a tapasztalatról itt beszél.

Az interjúrészletek Varga Bálint András Kurtág szöveggyűjteményéből származnak.

Zétényi Tamás