„Nem tudtunk azonosulni a Disco Poloval”

2015. április 24. - Hangvető

Marsielles-ben a Babel Med Music fesztiválon beszélgettem a Warsaw Village Band egyik alapjtójával, a zenekar dobosával, Maciej Szajkowskival.

A zenekar híres arról, hogy nem ijed meg a kihívásoktól és szívesen játszik együtt akár más országok muzsikusaival is, ha megvannak azok a kapcsolódási pontok, amire felépíthető az együttműködés.

A Babel Meden Mercedes Peónnal léptek fel együtt. Peont Galícia zenei hagyományai indították el zenei pályáján, körülbelül akkor, amikor a Warsaw Willage Band tagjai Mazóviában keresték saját kulturális identitásukat a 90-es évek második felében.

kicsi_w2.jpg

Ennek kapcsán arról kérdeztem Maciejt, hogyan vezetett az út a népzenétől a ma őket jellemző zenei világig.

18 évvel ezelőtt színtiszta archaikus mazóviai népzenét játszottunk, erről tanúskodik a zenekar első albuma is. A magyar táncházmozgalom komoly inspiráció volt számunkra, ezért eredtünk mi is a hagyományaink nyomába. Megkerestük a még muzsikálni képes idős falusi muzsikusokat, hogy megismerkedjünk velük és, hogy megtanulhassuk tőlük a népzenét. Tisztában voltunk vele, hogy az „utolsó órában” vagyunk, hisz már csak nagyon kevés idős muzsikussal sikerült találkoznunk, közülük Janina és Kazimierz Zdrzalik nevét feltétlenül meg kell említenem. Tőlük kaptuk első hangszereinket is, ami azért volt különösen fontos, mert például a népzenében használt két, vagy három húros bőgő nem egyezett meg a klasszikus nagybőgővel. Egy másik példa: az én hangszerem, a lengyel népzenében használt nagyalakú keretes dob is már csak ezeknél az öregeknél volt látható, hallható. Ezek a hangszerek egyszerűen nem léteztek a köztudatban. Mi azonban nem tudtunk azonosulni a generációnk szülei, nagyszülei által hallgatott ún. Disco Polo-val, ezért kezdtük el keresni a hagyományos lengyel zene nyomait. A Disco Polo kapcsán analógiaként talán az indiai bollywoodi zenét hozhatnám példának.(Magyarországon a szintetizátoros mulatós zene a Polo Disco megfelelője).

A mi generációnk fiatal srácai pedig a nyugati zenék lázában égtek, a rock különböző válfajait, hip-hopot hallgattak és játszottak. Aztán az első népzenei gyűjtő utakat követően a nagyvárosok, Varsó, Wroclaw, Krakkó, Poznan fiataljai közé szép lassan belopózott a hagyományos népzene is. A nagyságrendeket persze ne úgy képzeljétek el mint Magyarországon, itt párszáz fiatalról beszélünk, aminek érdekes módon a kétharmada lány volt. Ők kezdtek el először népzenét játszani a hegedűn, a csellón vagy a tekerőlanton.

Ezek szerint nem véletlen, hogy a ti zenekarotokban is a lányok viszik a prímet, netán nekik köszönhető, hogy elszakadtatok a hagyományos népzenéléstől.

Valóban, a lányok fontos mozgató rugói a zenekar fejlődésnek, hisz ők énekelnek, ők adják át mindazokat az érzelmeket, gondolatokat amit közölni szeretnénk a hallgatóságunkkal. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az elsők között én gondoltam úgy, hogy ha a saját személyiségünket is bele szeretnénk tenni a muzsikánkba, akkor annak megfelelően változtatnunk kell a kifejezési formán, tehát magán a zenén is. Elkezdtünk hát szövegeket és saját zenéket írni, de a stílusunk bölcsője a mai napig Mazóvia.

Úgy hallottam, hogy te a zenélés mellett rádiózással is foglalkozol.

Igen, vagy egy Folk Off nevű rádióműsorom, amelyben egyébként rengeteg magyar zenét is játszom. Nem is gondolnád, hogy mennyire népszerűek Lengyelországban a magyar zenekarok. Én például jól ismerem és szeretem Sebestyén Márta, a Muzsikás, a Téka, vagy akár Trottel és a Vágtázó Halottkémek zenéjét, a fiatalabbak közül a Budafolkot, de Lengyelországban országos hírnévnek örvend a Ghymes és az Anima Sound System is.

Az A38 Hajón a Meszecsinka társaságában léptek fel, milyen programmal készültök Budapestre, esetleg lesz közös muzsikálás is?

Vadonatúj számokat hallhat tőlünk az A38 közönsége, kíváncsiak is vagyunk a fogadtatásra. Szeretjük megtalálni másokkal a közös pontokat, ezért szeretünk együttmuzsikálni is. Ez egyébként úgy szokott történni, hogy előre küldünk egymásnak zenei téma javaslatokat, amit aztán a telekommunikációs csatornákon keresztül elkezdünk közösen végiggondolni, alakítani. Most még nem tudom, hogy lesz-e közös muzsikálás Budapesten, mindenesetre elképzelhető.

Van még valami, amire nem kérdeztem rá, de szeretnéd elmondani?

Hát most, hogy így kérdezed igen. Én nagyon szeretném és minden kapcsolatommal támogatom is, hogy a mi térségünk közösen tudjon megjelenni a zenei piacon. Tudom például, hogy nálatok milyen komoly kiadói munkát végez a Fonó, a lemezekkel mégis alig találkozol külföldön. Ez csak egy példa a sok közül, ami azt támasztja alá, hogy össze kéne fognunk. Ehhez adottak a Visegrádi Négyek országai, de hirtelenjében ide sorolnám még Belorussziát, vagy Ukrajnát is, ahol nagyon komoly zenei élet és kiválós előadók sokasága létezik. Keressük egymást, támogassuk egymást, együtt sokkal több esélyünk van a sikerre.

Liber Endre

kicsi_w.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://hangveto.blog.hu/api/trackback/id/tr847395080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.