Zsa mo, zsa shéj! - romára ropni kell

2015. augusztus 12. - Hangvető

A Sziget világzenei színpadán idén nagy szerepet kap a roma zene, Egyiptomtól Rádzsasztánig, Romániától Szerbiáig, és persze a mieink is fellépnek, a Romengo és a Parno Graszt. Ezen felbuzdúlva írunk a roma táncokról, hátha jobban megy tőle a pittyengetés.ropja.png

 Fotó: Csudai Sándor, Sziget

A Sziget ideális helyszín a különféle nációk és kultúrák összeborulására, a roma zene pedig különösen nemzetközi: ezért is jó hely bulizni a világzenei színpad. A roma táncok persze sokfélék, mint a romák állomásai és lakóhelyei az Észak-Indiából induló évszázados vándorlásuk során. Eljutottak Amerikába, Skandináviába, olyan helyekre ahol a magyar se jár, s az út során hozzáadtak a helyi hagyományhoz és átvették azt. Közös elem a közösség fontossága és a felszabadultság, a zenéhez való közvetlen viszony. Itt egy laikus gyorstalpaló különféle roma táncokból, amiből kedvencünk a Serkan Tutar, törökországi férfi(!) roma hastáncos.

Mifelénk a Kárpát-medencében nem ez a stílus dívik, akármennyire is jóleseik rázni a csípőt néha. A hagyományos tánc visszafogottabb, szokások és szabályok határozzák meg. A férfiak kezdeményezik a táncot, a partnerek nem fogódzkodnak össze és sokszor nem is néznek egymás szemébe. Egyesek szerint a cigány páros tánc ebből a szempontból kiegyenlítettebb, hiszen a nőnek nem az az elsődleges feladata, hogy a férfit kövesse. A magyar néptánchoz képest a kezek többet vannak a magasban, a nők csettintgetnek (ez a pittyengetés), a férfiak csapásolnak. A cigány tánc jellegzetessége a "megcsalás", a partner megtévesztése a cél, azzal, hogy párja a háta mögé kerül. Ezt általában a nők kezdeményezik, de egy sikeres kisérlet hagyják a férfit hogy kiteljesedhessen a táncban.

Persze megkoreografált lépések nincsenek, fontos a rögtönzés. A férfiak itt is díszesebben táncolnak, ha nem is olyan nagy a versengés, mint egy legényesnél. A cigánytánc közelebb maradt a közösségi gyökerekhez, a közös énekléshez és tánchoz. A vokális hagyomány továbbélésének köszönhetően szájbőgő, kiáltások vagy pergetés kiséri a táncot. Nehéz felvenni a versenyt a gádzsóknak az olyan srácokkal, akik négy éves koruk óta táncolnak a család bíztatására, de sose késő elkezdeni.

Hogy ez a táncmód milyen nehéz is lehet, azt meg lehet tapasztalni cigány táncházakban, vagy például Balogh Katesz workshopjain, ahol az izomláz és az endorfin-löket garantált. Egy lényegi elemről nem beszéltünk: a büszke, egyenes tartásról. A nők tánca sem hivalkodó, a csípő csak finom mozdulatokat tesz, a kezek mozgása annál hangsúlyosabb, de mindeközben elegáns. Ha valamire, akkor a magyar cigány, ezen belül is az oláh tánc, a spanyol Gitano műfajokra emlékeztet. Ahogy a büszkeség, úgy része a tisztelet is a táncnak: táncosok és zenészek között, nem árt, ha mi is átvesszük. Jöjjön egy példa a nagyecsedi táncra Martin György gyűjtéséből.

Végül a legfontosabb: a tánc öröme. A roma közösségekben a tánc elsősorban örömforrás és közösségi élmény, ami sokkal spontánabban kerekedik, mint a többségi kultúrában. Nem kell a lépéseken parázni, a csettintgetés és büszke tartás már félsiker. A Sziget kínálata és közönsége is elég sokszínű az önfeledt bulizáshoz, és a lábtechnikánál többet ér a lelkesedés. Nem is ragozzuk tovább, jöhet a tánc!

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hangveto.blog.hu/api/trackback/id/tr227688244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.