Az arab underground motorja

2015. augusztus 24. - Hangvető

Egyiptomban született egy száműzött palesztin családban. Két éves korában már énekelt, ma az alternatív arab zene egyik megkerülhetetlen alakja, aki átpolitizált dalszövegeivel egy sajátos, burleszk univerzumot teremt. Tamer Abu Ghazaleh telt házas koncerteket ad Bejrúttól Kairóig, emellett fiatal zenekarok támogatásával foglalkozó irodát is alapított. Az olykor őrült tudósra emlékeztető zenész októberben Budapestre érkezik.

tamer-abu-ghazaleh.jpg

Sokan egyszerűen az arab zene ufójaként emlegetik, akinek életéhez szervesen hozzátartozik a menekülés, a zavargások, a konfliktuszónában átélt mindennapok. Kisgyermekkora óta a zenében él, három évesen már az Abbad El Shams kórus tagja volt, egy évvel később szólót énekelt egy lemezen, első saját szerzeménye kilenc évesen született meg. Tizenkét éves korában családjával visszatért Palesztinába, ahol a konzervatóriumban Khaled Jubran vezetésével zenetörténetből és zeneszerzésből diplomázott, kiválóan játszik údon, vagyis arab lanton és buzukin.

Zenéjét és művészetét sosem hajlandó minősíteni, vagy műfaji határok közé szorítani. Ahogy ő mondja modern és hagyományos elemeket ötvöz, s bár zenei örökségét és a hangzásbeli hagyományokat mindig figyelembe tartja, elkötelezte magát amellett, hogy megszegje a zenei szabályokat, és új utat alakítson ki. Küldetésének tekinti, hogy az arab zenében egyre inkább teret hódító pop helyett egy tradicionálisabb zenei vonalat népszerűsítsen. 2007-ben alapította meg az Eka3 elnevezésű produceri irodát, amely inkubátor rendszerben kívánja támogatni a független, underground arab zenekarokat. Számos zenei és színházi projekt állandó közreműködője, ezek közül jelenleg a legfontosabb az Alif, amit „alternatív arab supergroup”-ként is aposztrofálnak. 

 

Tamer Abu Ghazaleh néven debütáló albumát 2008-ban jelentette meg Mir’ah, azaz Tükör címmel egyiptomi és palesztin zenészek közreműködésével. A dalok abban az időszakban születtek, amikor a palesztin városokban mindennaposak voltak a tüntetések és a bombázások, némelyik légiriadó alatt az óvóhelyen született.  Szövegeit klasszikus arab nyelven (fus’ha) írja, palesztin vagy egyiptomi dialektusban. Olyan alapvető emberi érzelmekről szólnak, mint a szerelem, a bizonytalanság, az unalom, a frusztráció, s mindegyiket áthatja az érzés, hogy nem a megfelelő helyen és időben születtek, ettől erőteljes politikai színezet kapnak. „Amíg Izraelben és Palesztinában az élet az erőszakon alapul, amíg egy olyan államnak a létrejötte csupán vízió, amely vallási és etikai hovatartozástól függetlenül tiszteletben tartja az alapvető emberi és polgári jogokat, nem látom a lehetőségét annak, hogy a dalaim apolitikusak legyenek. Muszáj megfogalmazni a konfliktuszónákban élő ember érzéseit, mindennapjait és segélykiáltásait.”

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hangveto.blog.hu/api/trackback/id/tr567713100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.