A WOMEX idei életműdíjasa: Cheikh Lô

2015. augusztus 30. - Hangvető

cheikh-lo-17.jpgA Womex minden évben, a rendezvény utolsónapján adja át az életműdíjat, egy olyan előadónak, aki zenéjével és egész pályafutásával, társadalmi elkötelezettségével, személyiségével is példakép. Ezt a díjat olyan legendák kapták meg eddig, mint a dél-afrikai Mahotella Queens, a pakisztáni Nusrat Fateh Ali Khan, az örmény Djivan Gasparyan, a kolumbiai Totó La Momposina, a garifuna Andy Palacio, a finn Varttina és saját legendánk, a Muzsikás. (A teljes lista itt olvasható) Idén Cheikh Lo kapja az életműdíjat és az WOMEX utolsó napján, október 25-én koncertet is ad majd ebből az alkalomból a Müpá-ban.

Cheikh Lô szenegáli, de nehéz őt egyetlen országhoz kötni. Nyugat-Afrika a zenei hagyományt tekintve egységes terület, a gyarmatosítás következményeként megállapított államhatárok nem kulturális határok,nem is nyelviek vagy etnikaiak. Zeneileg az egykori nagy Mande Birodalom területét tekintjük egy régiónak, amely ma legalább nyolc országot jelent: Malit, Szenegált, Burkina Faso-t, Elefántcsontpartot, Guineát, Mauritánia déli részét, Niger egy részét, Kongó egy részét, Gambiát. Ezt a hagyományt összekötik a jellegzetes hangszerek, a kora, a balafon, a ngoni, a djembe és az énekmondó dinasztiák hagyománya, az úgynevezett jeli-k. Mégis, ezen a hatalmas területen belül vannak regionális sajátosságok, helyi máfajok. Cheikh Lô a térségen belül azonban inkább kivétel: egyrészt, mert nem zenészdinasztiából származik, ami ritkaság arrafelé a zenészek között, másrészt mert családi hátteréből fakadóan nem kötődik szorosan egyetlen regionális hagyományhoz, hanem inkább magába olvasztja Nyugat-Afrika zenéjének minden elemét, szintetizálja azt.

Cheikh Lô identitása, ahogy említettem, inkább kötődik egész Nyugat-Afrikához, mint annak egyetlen országához. Ennek alapvető oka, hogy szenegáli szülők gyermekeként, de Burkina Fasoban született, annak is második legnagyobb városában, Bobo Dioulasso-ban, az ötvenes években. Apja kereskedő volt, sok környékbeli országban rendelkezett kapcsolatokkal, akik rendszeresen felkeresték őt, így, ahogy Cheikh Lô visszaemlékszik, időnként húsz-harminc vendége is volt egyszerre a családi otthonnak, amely sokféle kulturálist hatást jelentett számára. Cheikh Lô zenéjében mindez úgy jelenik meg, hogy egy műfajnál sem horgonyzott le, méga wolof közösség mbalax nevű műfajánál sem, amely etnikailag a legközelebb állt hozzá, hanem Nyugat-Afrikai minden hagyományából merítette – még a Szenegálban lenézett kongói afro-latinból is.

Ahogy említettem, a Womex életműdíját a zenei teljesítmény mellett a társadalmi és emberi nagyság, a példaadás is indokolja szinte minden esetben. Cheikh Lô esetében ez az indok az elesettek iránti kiállás és a mély, békét hirdető vallásosság, amely áthatja a zenéjét. Az elsőre példa egy aktuális téma, az afrikai menekültek ügye iránti elkötelezettség, amely akkor fejlődött ki benne, amikor fiatalon két évet Párizsban töltött és volt alkalma megtapasztalni ott menekültként, bevándorlóként élő honfitársai sorsát. A menekültek ügyét is vallásos szempontból, a testvériség eszméje és a gondoskodás kötelessége felől dolgozta fel a húsz évvel ezelőtti, Doxandeme című dalában.

Cheikh Lô egész zenéjét áthatja a vallásosság. Egész pontosan egy, az iszlámhoz tartozó spirituális szufi vallási csoport, mouride tagja. Ezt a szufi testvériséget Amadou Bamba, egy muszlim aszkéta alapította a XIX. század végén. Ennek egyik csoportja a Baay Faal, amelyet Cheikh Ibra Fall, Amadou Bemba egyik tanítványa alapított. Ahogy Cheikh Lô maga összefoglalta, az ő tanításának a magva az, hogy „imádkozz úgy, mint ha már holnap meghalnál és dolgozz úgy, mintha sosem halnál meg.” – azaz mindkettőből sokat és vár el, miközben filozofikus irányzatként belső és külső békét hirdet, mert azt mondja, hogy előbb belül kell az embernek békét teremtenie, hogy aztán békében élhessen a világgal. A Baay Faal tagjai színes, szinte tarkabarka viseletükről is ismertek. Cheikh Lô az irányzat egyik világi elöljárója, Az alapítóról, Cheikh Ibra Fall-ról írta ezt a számot.

Cheikh Lô egyik célja a zenével éppen az, hogy ezt a belső és külső békét és a munka becsületét hirdető vallási tanítást minél többekhez eljuttassa. Ahogy mondja, ha a zene nem elég jó, az üzenetre sem fognak figyelni, ezért a zenének nagyon jónak kell lennie. És mint látjátok, jó is. A kettőt, a zenét és az üzenetet, a közösségi munkát egyszerre honorálja a Womex életműdíja. Cheikh Lô frissen, a nyár elején megjelent lemezérnek nyitó felvétele a szufi szkétáról, Amadou Bambáról szól. Az egész lemezt itt, ebben a Spotify-lejátszóban végig tudjátok hallgatni.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hangveto.blog.hu/api/trackback/id/tr537745538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.