Ha Bachot nézem, nem lehetek ateista

2016. február 19. - Hangvető

Az evangélikus egyházban él egy nézet, miszerint Bach valójában az ötödik evangelista. Dobszay László, kiváló zenetudós, Kurtág közeli barátja is többször felhívta rá a figyelmet, hogy érdemes, sőt kötelező mindenben a tökéletességre törekedni, hiszen az elérhető, nézzük csak meg Bach zenéjét, az tökéletes.

Amennyiben egy darab tökéletes, az azt is feltételezi, hogy már nem lehet javítani rajta. Mégis, amikor meghallgatom Kurtág átiratában a Gottes Zeit ist die allerbeste Zeit kantáta nyitó Sinfoniáját, az Actus Tragicust, akkor az az érzésem, hogy az oktáv-távolságba szétírt frázisnál Bach is helyeslőleg mosolyogna.

Már elmítettük, hogy Kurtág állandó párbeszédben van a múlttal, részben a tanítás által, részben azzal, hogy darabjaiban hivatkozik rá. Az, hogy ennyire a múltban gyökerezik, azt is eredményezi, hogy véleményem szerint egy olyan szintézis, ami egy zárókő, és mint ilyen zeneszerzőileg folytathatatlan.

kurtags.jpg

Emiatt a hagyományhoz kacsolódás okán Kurtág darabjai jól vegyíthető más szerzők műveivel, pláne kisebb tételekből kiváló műsorokat lehet szerkeszteni. Vannak, akik direkt párba állítják a darabokat, mint például Mario Formenti, mások, mint például Steven Isserlis, váltakozva játszanak Bach és Kurtág tételeket (Isserlis születésnapi köszöntő levelét itt lehet elolvasni).

Kurtág a nyolcvanas évek során a fent említett Dobszay László kórusában, a Schola Hungaricában énekelt, ahol sok barokk előtti zenét ismert meg. Ez ihletett későb több átiratot zongora négykezesre, amelyek meg is jelentek Átiratok Machaut-tól J. S. Bachig címmel. Később egy csak Bach korálok négykezes átiratait tartalmazó kotta is megjelent. Egy viszonylag friss felvételen ezekből játszik Kurtág és felesége, Márta:

„Varga Bálint András: - Még egy utolsó kérdés: hívő vagy?
Kurtág: - Nem tudom. Játszom a gondolattal. Tudatosan abszolút ateista vagyok, de nem mondom ki, mert ha Bachot nézem, nem lehetek ateista. Akkor el kell fogadjam azt, ahogy ő hitt. Ott minden pillanatban imádkozás van. És hogyan közeledhetek hozzá, ha kívülről nézem? Az evangéliumban nem hiszek szó szerint, de egy Bach-fugában ott van a keresztre feszítés, ahogy beverik a szögeket. A zenében folyamatosan keresem a szögbeveréseket… Ez egy kettős látás. Az elmémmel biztos nem fogadok el semmit. De az elmém nem sokat ér.”

Az interjúrészletek Varga Bálint András Kurtág szöveggyűjteményéből származnak.

Zétényi Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://hangveto.blog.hu/api/trackback/id/tr698402994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rozsé drazsé 2016.02.19. 11:28:04

Autóvezetés közben a Bartókot hallgattam. Egy kromatikus fuga következett csemballóra. (a hangnemre nem emlékszem) Természetesen Bach.
Félre kellett állnom. Megszűnt a külvilág, megállt az idő, megváltoztak a fényviszonyok. Aztán a légzésem, a vérnyomásom stb.
Akkor állapítottam meg, hogy lehet, hogy Isten nem volt, de azt nem lehet állítani Bach óta, hogy nincs is.
Köszönet a fenti írásért.

Gerardus A. Lodewijk 2016.03.13. 22:49:49

Azt tanultam valaha nálam okosabbaktól, hogy a B, A, C, H hangok, ebben a sorrendben, már a középkori zene nyelvén is a keresztet jelentették. Vagyis már magában a névben benne volt, hogy aki viseli, annak egyértelműen zeneszerzővé kellett lennie.
Egyébként, ha igazat mondtak ezek a nálam okosabb emberek, akkor semmi köze a névnek a patakhoz, az ősök a 16. sz. elején magyarországi német amatőr zenész pék iparosok voltak, így ragadt rájuk a Back vagy Bäck név, az finomult később Bachra.
Ez a Gottes Zeit nyitány tényleg zseniális, jól mutatja, hogy az eredeti szerző és a parafrazeáló művész is alaposan ismerte a zene matematikai alapjait.