Schiff András könyvében így emlékezik: „Felvettek Kadosa Pál osztályába (...) Ugyanebben az évben került a Kadosa-osztályba Kocsis Zoltán. (...) Emlékszem, először nekem volt órám, utánam következett Kocsis Zoli, akit mindig meghallgattam, mert nagyon imponált, és szörnyen inspirálónak éreztem a játékát. Jó baráti és kollegiális kapcsolatban voltunk. Óra után, egészen zárásig az épületben maradtunk: négykezeseztünk és két zongorán játszottunk. Végigjátszottuk a teljes zenekari irodalmat. Ez persze nemcsak Kadosának köszönhető, mindenesetre nagyon jellemző volt a Kadosát körülvevő légkörre. ”
A növendékek visszaemlékezései is szép képet rajzolnak Kadosa Pálról, erről a nagyszerű tanárról (aki amúgy zongoraművészi pályája mellett zeneszerző és neves műgyűjtő is volt). Érdemes ezt a riportfilmet is megtekinteni, amelyet 70-ik születésnapja alkalmából forgatottak (külön szeretném felhívni a figyelmet Kadosa kétzongorás szonátájára, amelyet Jandó Jenő és Schiff játszanak, és Ránki illetve Kocsis lapoznak…).
„Az aprómunkát Kadosa asszisztensei – Kurtág György, majd Rados Ferenc – végezték. Ők tanították a technikát és az analízist. Kadosa pedig intergrálta a tanultakat”
„Emlékszem, volt, hogy [Kurtág] feladott egyik óráról a másikra Schubert-dalokat. A Der Zwerget (A törpe) meg a Suleikas erster Gesangot (Zulejka első dala). Tizennégy évesen igazán vért izzadtam vele. Először én játszottam és Kocsis Zoli énekelt, aztán cseréltünk. Utána ki-ki kísérte a maga éneklését. Kurtág pedig csiszolgatta a hangzást, magyarázta a szöveg és a zenei hangok összefüggését. Új dimenziókat nyitott meg. Fanatikus volt, és sikerült bennünket is magával ragadnia.”
„Meggyőződésem, hogy Rados Ferenc minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze. Ezt mindenki tudná, ha hajlandó lenne közönség előtt fellépni. (...) Mindent egybevetve elmondhatom, azt hiszem, Rados Ferenctől tanultam a legtöbbet egész életemben. Persze nem egyszerű dolog Rados Ferenc növendékének lenni. (...) Tanítására nagyon jellemző, ahogy megfogalmazza kifogását, ha valaki játszik neki. Azt mondja például: »nem értem, amit játszol«. Rados ugyanis elsősorban azt követeli meg az embertől, hogy tudja, értse miről szól a zene, amit tolmácsol. És a zenét úgy kell tolmácsolni, hogy az is értse, aki nem tud kottát olvasni, vagy aki előtt nincs ott a kotta. A tolmácsolásból a hallgatónak ki kell hallania a mű harmóniai vázát, formáját, ritmusképleteit.”
Egyfelől fantasztikus lehet ilyen kiváló tanáregyéniségek és ilyen kivételes pályatársak között felnőni, ugyanakkor Schiff András 1979-ben disszidált Magyarországról – Londonban és New Yorkban telepedett le – és ennek okairól így írt: „A magyar zenei élet, a mostani generáció máig szenved ettől a gururendszertől. […] Ösztönösen úgy éreztem, ebből ki kell lépni, az ember nem ragadhat le. Meg kell tanulni mentőöv nélkül is úszni. Bennem már nem volt meg az a vágy, hogy megmutassak, jóváhagyassak mindent. Egy fiatal művésznek ki kell lépnie a pódiumra, és játszania kell. Akkor is, ha tudja, hogy még nem jó, amit csinál. Elsőre vagy tizedikre még nem is lehet jó. Nem gondoltam – ahogy ma sem gondolom –, hogy nincs már mit tanulnom, de egy idő után fel kell ismerni, hogy a tanár-növendék viszonyból ki kell szállni. Nagyot hibázik, aki ezt nem teszi meg: alapjában véve infantilis marad. Egyébként a guruk nem köteleznek senkit a maradásra. Ha mégis elmegy az ember hozzájuk, persze továbbra is mondják a magukét, és soha semmit sem fognak jónak találni. Ilyenkor kell azt mondani, hogy »na, sag’ schon!«”.
Forrás: ECM Records
„Ami Magyarországról való távozásomat illeti, abban szerepet játszott a »a három helyes fiúról«, a »hármasfogatról« szóló klisé is. Ezt egy darabig még kedvesnek is éreztem, sőt hízelgőnek is. Nagyon szép emlék a Kocsis Zolival és Ránki Dedivel játszott Mozart háromzongorás verseny. (...) Az emberek összecsapták a kezüket, hogy »jaj, milyen édes gyerekek!« ztán egy idő után ez már terhessé kezdett válni, kinőttünk belőle (...)”
Természetesen ez nem azt jelentette, hogy Schiff ezek után elzárkózott volna más zenészek megismerésétől, sőt Angliába költözése után hamarosan meghatározó új hatások érték. Addig a historikus előadói gyakorlat a korai felvételei alapján nem érintette meg, de itt megismerkedett George Malcommal, aki zongorista, csembalista, orgonista és karmester is volt egy személyben. Ő irányította rá Schiff figyelmét a fortepiano-ra és a korabeli előadói ismeretek előnyeire. Barátságukat és szakmai kapcsolatukat több négykezes felvétel őrzi, illetve Malcom többször vezényelte Schiffet zongoraversenyekben. „Különleges szerencse, hogy a sors George Malcolmmal is összehozott. Személyisége hatott a zongorázásomra is, a Bachhal és más szerzõkkel való nagyon intenzív foglalkozásra is.”
Egy másik nagy találkozásra ugyanazon a mesterkurzuson került sor, Végh Sándor hegedűművésszel, aki 1946-ban elhagyta Magyarországot. Legendás tanítását szerencsére egy felvétel őrzi. Életre szóló barátság és szakmai kapcsolat alakult ki közöttük, aminek megkoronázása a híres Mozart zongoraverseny-sorozat, amely Schiff szerint „az egyetlen hanglemezsorozatom, amelyet szívesen hallgatok”. 1986-ban, amikor Schiff feleségül veszi Yuuko Shiokawát, többek között azért is költöznek Salzburgba, mert ekkoriban Végh is ott élt.
Ez a két találkozás segítette Schiffet, hogy olyan Mozart-felvételekkel örvendeztesse meg a közönséget, mint az alábbi videó. Ennek a felvételnek az idején már se Malcom, se Végh nem élt, így Schiff elkezdett vezényelni – a mai napig folyamatosan dirigálja elsősorban Bach, Haydn, Mozart és Schubert műveit, döntő többségükben zongoraversenyeket a hangszer mellől.
„Annak idején ezeket Végh Sándorral adtuk elõ, hangversenyen és a lemezstúdióban is, amit fel nem cserélnék semmivel. De sajnos Végh Sándor már nem él, ami nagyon nagy baj. És Végh Sándor után nem vágyom a Mozart-versenyeket más karmesterrel játszani - a darabok viszont hiányoznak. S valahogy az jutott eszembe, megpróbálom hasznosítani, amit Végh Sándortól és másoktól ellestem, és ehhez összeállítok egy együttest a legjobb barátaimból, kollégáimból. A legtöbbjük játszott Végh Sándor Camerata Academicájában.“
A posztban található összes idézet a Schiff András - A zenéről, zeneszerzőkről, önmagamról című kötetből származik, illetve ebből az interjúból.
Zétényi Tamás
