Az okosságommal nem megyek semmire

2016. február 16. - Hangvető

“Ígéret Kocsis Zoltánnak: lesz zongoraverseny” így szól Kurtág op. 24-es Kafka-Fragmente című hegedű–ének darabjának ajánlása. De hogy jön egy ilyen kamara duó egy zongoraversenyhez?

Kurtág saját bevallása szerint mindössze két alkalommal tudta nagyon előre, hogy milyen darabot akar írni, egyfelől a 24 antifona, másfelől a fent említett zongoraverseny esetében. Mondanunk sem kell, hogy ez az a két kompozíció, amely ezek után soha nem készült el. Kurtág saját bevallása szerint a Kafkát csak mint “egy tiltott eledelt nassoló kisfiú” írta, majd “semmi más kompozíciós tervre nem tudok már gondolni, csak a Kafka szövegek megzenésítésére”.

ecm_1965.jpg

Így készült tehát a Kafka-Fragmente, az életmű egyik csúcspontja, amely egy egyórás 40 kis darabból álló ciklus szopránra és hegedűre, ahol a szövegek Kafka naplójából és leveleiből származó töredékek. A darabból több rendezés is készült, többek között az egyik nemzetközileg legismertebb operarendező, Peter Sellars által.

Jó alkalom ez a darab, hogy pár gondolatot elolvassunk Kurtág saját szavaival komponálási technikájáról:

“Komponálni mindig csak akkor tudtam, ha elég jóban tudtam lenni önmagammal, ha el tudtam fogadni azt, amilyen vagyok – ha valami világnézeti egységet találtam.”

“A formák, amikkel furcsa viszonyban vagyok, mert egyáltalán nem tudom hogy … A formákat nem látom, és nem is emlékszem rájuk, hanem a közelükben biztonságban érzem magam. A görcsös ágak tekervényeibe bele tudok kapaszkodni anélkül, hogy ezt reprodukálni tudnám. Ezek a tekervények egy struktúraigényt is adnak a zenében.

Igen, az igény… Thomas Mann-nál egyébént ez egy visszatérő motívum. A Schiller-novellában, a Schwere Stundéban meg az egyik Katia-levélben írja, hogy a tehetség szinte nem több, mint egy igény. S hogy a tehetség nagyon súlyos teher az emberen. Számomra ezt jelenti az ágtekervények sűrűsége. Egy József Attila-sor: “Tar ágak szerkezetei tartják az üres levegőt” számomra ez realitás és program.”

“Ártatlanok vagyunk abban, ha sikerül valami, mint ahogy abban is, ha nem sikerül. Időnként azzal az élménnyel megyek haza Budaligetről, hogy valami egészen nagyszerűt találtam – és nem az. Máskor két perc alatt megszületik valami, amin soha többé nem kell változtatni – például az Irgalom, édesanyám. Felírtam ceruzával, és azóta egy hang sem változott rajta. (…) Néha véletlenül sikerül valami jót csinálni a semmiből. De nagyon sokszor nem.”

“Varga Bálint András: (…) azt akartam kérdezni, hogy mennyire játszik nálad fontos szerepet a tudatalattid, az ösztönös, az alkotás során.
Kurtág: Más se játszik. Az okosságommal soha nem megyek semmire. Ezt mondtam már egyszer Neked: ha tudom, hogy valamit hogy kell megcsinálni, ilyen forma lesz, ilyen variációk vagy ilyen szisztéma, akkor rendszerint nem írom meg.”

Az interjúrészletek Varga Bálint András Kurtág szöveggyűjteményéből származnak.

Zétényi Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://hangveto.blog.hu/api/trackback/id/tr688396838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.