Mi a 'Titok' titka? Günsberger Ákos kritikája a második ECM kiadásban megjelent Snétberger albumról.
Snétberger Ferenc © Raffay Zsófia
Tavaly márciusban jelent meg Snétberger Ferenc első, már az ECM kiadó gondozásában megjelent lemeze. Az ennek apropóján készült interjúban nagyon lelkesen mesélt, hogy nemrég rögzített egy triós felvételt Anders Jormin-nal és Joey Baron-nel. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy két világsztár működik közre a lemezen. Baron játszott többek között Bill Friesel-lel, Laurie Anderson-nal, John Zorn-nal, valamint David Bowie Outside c. lemezén (Virgin Records,1995); róla a tavaly elhunyt énekes azt nyilatkozta, hogy olyan pontosan dobol, hogy a metronóm félelmében reszketni kezd. Anders Jormin bőgős-zeneszerző saját projektjén kívül több lemezt is rögzített Bobo Stenson-nal és Tomasz Stańko-val.
Snétberger, Jormin és Baron © liszt academy_Tuba Zoltan
A most megjelent Titok című lemezen vegyesen találhatók közös improvizációk és Snétberger Ferenc saját számai. Snétberger sajátos improvizációs univerzumának különlegessége, hogy a kész kompozíciókat ötlethalmazként használva a későbbi darabjaiban fel-felbukkannak azok témái, adott esetben másik, saját darabjaiból átvett motívumokkal együtt. Így például az Álom című számban felcsendül az In memory of my people című gitárra és zenekarra írt darabjának egyik fő motívuma. Szinte az összes számban megfigyelhetünk visszatérő, ismerős dallamokat, de inkább mindenkit megkímélnék a lexikonszagú gyűjtéstől.
A lemez egészére elmondható, hogy -hasonlóan a tavaly megjelent szólólemezhez - már nem a dinamikai és érzelmi határok feszegetéséről és a virtuóz gitározásról szól - ellentétben például a ’95-ben megjelent Budapest Concert szólólemezzel - sokkal inkább egy meditatív, nyugodt és befelé forduló előadásról. Snétberger Ferenc egyre inkább letisztult és kiforrott gondolkodásmódja hallható ezeken a felvételeken is, amihez kiválóan társul a ritmusszekció, Joey Baron és Anders Jormin. Egyikőjük sem helyezi előtérbe magát, nincs magamutogatás, felesleges erőfitogtatás, az egész lemez sokkal inkább a kamarazenéhez hasonlít - vannak ugyan szólisztikus részek, de azokban sem a virtuozitás a legfeltűnőbb, az együtt muzsikálásé a főszerep. Folyamatosan reagálnak egymás legapróbb mozzanataira is, a szólók is inkább dallamcentrikusak, nincsenek felesleges „tekerések”, öncélú magamutogatások. A lemez talán legizgalmasabb pillanatai a közös improvizálások.
Snétberger és Jormin © liszt academy_Tuba Zoltan
A jó kémiával együtt megmutatkoznak a különböző zenei közegből való táplálkozások: Baron és Jormin mindketten aktívak a free-avantgarde irányzatokban, Snétberger azonban láthatólag a szabad improvizációkban is a formákat keresi, olyan dallami-akkordikus fordulatokat használ, amik a lemez komponált számait is jellemzik. A kísérletezőbb irányzatok kedvelőinek ezért támadhat hiányérzete, a gitáros életművét ismerőknek viszont jó néhány meglepetést is tartogat az album. cserébe megerősítést nyer a snétbergeri univerzum tonális megalapozottsága. Jól tettenérhető ez a dinamika a 'Clown' című improvizatív darabban: a bőgő üveghangjai és a cintányérok disszonáns hangzatai Snétberger belépésével szinte rögtön kisimulnak, a gitár nem fokozza, inkább feloldja a feszültséget. Ahogy a lemez megjelenésekor készült interjúból is kiderül, Jormin és Baron elrugaszkodottabb attitűdje Snétbergerre felszabadítón hatott, miközben letiszult dallamközpontúsága kiegyensúlyozott atmoszférát kölcsönöz az albumnak. Összegezve, igazán izgalmas és nagyon jó lemez lett a Titok, mely méltán illeszkedik Snétberger Ferenc eddigi életművébe.
Szerző: Günsberger Ákos
Snétberger Ferenc, Anders Jormin és Joey Baron: Titok c. lemeze ezen a linken rendelhető meg a Hangvető oldalán.
