A WOMEX egyik legfontosabb eseménye minden évben a nyitókoncert. Aznap ez az egyetlen előadás, ami azt is jelenti, hogy ez az egyetlen koncert, amelynek nincs konkurenciája, tehát mindenki megnézi (a többi napon párhuzamosan több színpadon mennek a koncertek). A megnyitó rendezése minden évben külön pályázat alapján megy: így történhetett, hogy a 2011-es koppenhágai WOMEX-en magyar megnyitó volt, amelyet szintén mi (a Hangvető) rendeztünk és amelyet a szakmában ma is az eddigi legjobbként emlegetnek - persze lehet, hogy csak nekünk. Annál inkább tartottunk azonban attól, hogy így, négy évvel később, még a rendező íratlan előnyével élve sem indulunk jó esélyekkel a pályázaton, hiszen nemrég volt magyar tematikájú gála.
2011-ben Hungarian Heartbeats néven egyfajta panorámaképet adtunk a magyarországi népzenéről: a különböző előadók - a Söndörgő, a Tükrös, Dresch Mihály, Balogh Kálmán és Lukács Miklós, Szalóki Ági, Both Miklós, Szokolay Dongó Balázs és Novák Csaba a magyar népzene más-más irányaiból jöttek, de összekötötte őket a hagyomány nagyon mély ismerete és tisztelete, függetlenül attól, hogy aztán a hagyományból indulva hová érkeztek meg.
A 2015-ös megnyitó így Magyarország és a régió cigányzenéjét mutatja be, az eszköztelen, a puritán felől indulva, a gazdagon díszítettig rajzolva az ívet. A Gypsy Heartbeats egyórás produkciójában csupa bivalyerős személyiség lesz a színpadon, akik sokfelől jönnek, mégis már az első találkozáskor egy pillanat alatt hangot találtak egymással.
Oláh Attila felvidéki magyar cigány táncos-énekes szólója kezdi majd a programot, ő a pozsonyi Ifjú Szívek táncegyüttes szólistája volt és azon ritka előadók közé tartozik, aki egy szál magában is betölti a színpadi teret. A Romengo szatmári vokális oláh cigány zenéje következik majd, akik a hagyományos kannás-teknős-szájbőgős hangzást egészen a flamencoig tágítják és ne felejtsük el, hogy náluk énekel Lakatos Mónika, aki amilyen törékeny, olyan mágikus erővel énekel, egyébként pedig potenciális világsztár.
Tcha Limberger, a vak belga szintó cigány hegedűs is fantasztikus zenész és személyiség. Tizenkét éves korára már volt flamenco énekes manus swing gitáros és klarinétos, hogy aztán néhány kanyar után Kalotaszegen tanuljon magyarul és hegedülni. Ma már éppúgy csak alig hallható akcentussal beszéli a magyart (és még vagy hat másik nyelvet egyébként), ahogy a kalotaszegit is úgy játssza, dacára annak, hogy családilag semmiféle magyar kötődése nincs. Palya Bea vad és lágy, extravagáns és mély egyaránt tud lenni, és egész pályája azt mutatja meg, hogy hogyan lehet sokféle örökségből és sokirányú érdeklődésből egységes saját zenei karaktert gyúrni. Pál István Szalonna pedig Kárpátalja és Szatmár gazdagon díszített hagyományából, a mesterétől, Murzsa Gyulától tanultakból indulva mutatja meg - bandájával és Radics Ferenccel karöltve -, hogy miből lett a kávéházi cigányzene, miközben igazi prímásként egy szemöldökrándítására ösztönösen reagálnak még azok a zenészek is, akik sosem játszottak korábban vele. Az este legizgalmasabb pillanatai azok lesznek, mikor a zenészek pillanatokra, egy-egy dalra vagy éppen a fináléra egymásba kapaszkodnak, együtt játszanak.
A Gypsy Heartbeats megpróbálja helyretenni a cigány zenéhez fűződő leegyszerűsítő sztereotípiákat és ráirányítani a figyelmet arra, hogy milyen fontos szerepet játszott a cigányság a régióban közvetítőként, hírvivőként a különböző hagyományok között és alakított ki közben magában is sokszínű és karakteres zenei világot, amely sokkal gazdagabb, mint azt bárki gondolná és a társadalmi jelentősége sem lebecsülhető, sem történelmileg, sem jelenleg. Hatvan perc persze nem elég a teljességre, de a részben remélhetőleg ott figyel majd az egész.
