Ki lehet-e jelenteni egy adott pillanatban, hogy ki a világ három legjobb komponistája? Vitatkozott volna valaki azzal, mondjuk 1790-es években, hogy Haydn, az akkor már elhunyt Mozart és a fiatal Beethoven a világ legjobbjai? Bizonyára igen, úgyhogy emlékezzünk meg II. Frigyes Vilmos porosz királyról, aki ettől függetlenül rendelt mindhármuktól darabot, ezzel írván be magát az egyetemes zenetörténet lapjaira.
Véleményem szerint az a páratlan helyzet állt elő, hogy Ligeti, Kurtág és Eötvös Péter, három Erdélyben született magyar komponista a fent említett triászhoz hasonlóan a világ legjobbjai. …és akkor II. Frigyes Vilmos mintájára meg kell említeni például az Amadinda ütőegyüttest, vagy Perényi Miklóst, akinek mindhárman írtak darabot.
Ezen a ponton be kell mutatni Eötvös Pétert, aki napjaink első számú operakomponistája. Eötvös a nyolcvanas évek elején Párizsban dolgozott, az IRCAM-nál (Institut de Recherche et Coordination Acoustique/Musique), az akkori idők vezető avantgard zenei központjában, melyet Pierre Boulez alapított és vezetett. Az IRCAM rezidens együttesének, az Ensemble InterConteporiannek volt a zenei vezetője. (Eötvös itt mesél kettejük kapcsolatáról részletesebben). És miután felhívta Boulez figyelmét a Bornemisza-concertóra, Boulez az akkoriban jószerivel ismeretlennek számító Kurtágtól darabot rendelt.
Ez a darab, A megboldogult R. V. Truszova üzenetei, op. 17 ciklus (szoprán hangra és kamaraegyüttesre) meghozta az 55 éves Kurtág számára a világhírt. A mű témája az, ami teljesen hiányzik a Bornemiszából: a szerelem.
Így emlékezett Csengery Adrienn, a darabot bemutató énekesnő egy írásában a darab keletkezéséről:
“Valamikor 1980 õszén ismeretlenül felhívott telefonon – éppen nem voltam otthon, anyósommal beszélt –, szeretné megmutatni a legújabb, szoprán hangra írt mûvét, mert Mihály András szerint el tudnám énekelni. Akkor már ismertük Kurtág nevét, ott tapsoltunk férjemmel együtt a Zeneakadémián, az Új Zenei Stúdió tisztelgő koncertjén is, úgyhogy boldog voltam a megtiszteltetéstől. A megbeszélt időben felmentem hozzájuk, Kurtág leült a zongorához, s zongorakivonat nem lévén, partitúrából énekelte, játszotta a mintegy negyven perces, kamaraegyüttessel kísért orosz nyelvű dalciklust, olyan hihetetlenül tökéletes előadásban, hogy abban a pillanatban elhatároztam, eléneklem, megtanulom, ha belehalok is”
A darabról és bemutatójáról számos további érdekességet tartalmaz Balázs István kiváló interjúja Csengeryvel, amely eredetileg a Holmiban jelent meg, és most ebben a kötetben olvasható.
Kurtág ettől kezdve Pierre Boulezzel annak haláláig szoros kapcsolatban maradt, amit több darab és írás is bizonyít.
Zétényi Tamás
