Mi a forró? Hát az éjszaka, meg Bassekou Kouyate, nála nincs forróbb továbbra sem, de ebben a hónapban jó nagy mozgás volt a World Music Charts-on, a húszból 15 lemez teljesen új a listán. Van új magyar is a Top20-ban! Itt a szokásos playlist, 19 számmal.
Varázslat! Ha a képre kattintotok, feljön még egy csomó másik kép is!
Kezdjük rögtön a magyarral: a Cimbalomduó, Balogh Kálmán és Lukács Miklós külön-külön is, együtt meg pláne ma a legérdekesebb hang Magyarországról a világpiac fülével, ha van neki olyan. Egyedi is, virtuóz is, egzoitkus és mély, de érthető. A lemez csak a zsűrizés előtt nem sokkal jött ki, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy a 16. helynél a következő hónapban feljebb lesz a lemez - nem mintha ez nem lenne nagyon jó hír már így is. Ha ezt az évet jól használják ki, akkor ők nagyon sokat profitálhatnak a budapesti Womexből - sikeres lemez, megfelelő nemzetközi alapismertség, jó formaidőzítés és itt abba is hagyom a gügye sportmetaforákat. A lemez nagyon jó, van rajta kalotaszegi legényestől a komoly kutatómunkával előkotort archív örmény szerzeményen át minden, még bónusz Szomorú vasárnap-feldolgozás is. (A Spotify-on viszont egyelőre nincs fent sajnos, csak az előző lemez).
A kinshasai Mbongwana Star lehet a legnagyobb meglepetés a listán, ők a másodikok. De nem olyan marha nagy a meglepetés, ha tudjuk, hogy a Staff Benda Bililiből belső viták miatt két tag új zenekaráról van szó. (A Staff Benda Bilili nagyrészt kongói kerekesszékes amatőr zenészekből állt és nagyon gyors karriert futott be az elmúlt tíz évben, többek között Womex-életműdíjat is kaptak, ami ilyen rövid múlttal nem szokott megtörténni). Új név még a listán a zöld-foki Elida Almeida (7.), akit már a múlt hónapban is a listára vártam, több okból: egyrészt elég jó, másrészt a producere ugyanaz, mint aki Cesaria Evoráé volt: az aranykezű José da Silva. Láttam őt áprilisban koncertezni természetes élőhelyén, a Zöld-foki Szigeteken és meglepett, hogy milyen jó, de az is, hogy milyen éretlen még sok szempontból. Mindenesetre hatalmas, tinilányokból álló rajongótábora van odahaza, egy nagyon jó gitárosa és egy megdöbbentően szép hangú vak srác a vokalistája. És abszolút újonc még a listán a Yiddish Twist Orchestra (20.), amelynek a fő érdekessége, hogy ez a Womex-alapító Ben Mandelson (volt 3Mustapha3 és mellesleg a tavalyi szupersikeres Söndörgő-lemez producere) új zenekara.
És ott vannak még az ismert nevek új lemezei: a nálunk is elég népszerű pugliai pizzica-zenekar, a Canzoniere Grecanico Salentino, a krétai Stelios Petrakis, az általam nagyon szeretett algériai singer-songwriter Souad Massi, a Catrin Finch-duó projekt után most szólóban játszó szenegáli korás Seckou Keita (a lemez címében a 22 Strings a kora 22 húrját jelöli), az Azam Ali-Loga Ramin Torkian házaspár zenekara, az iráni Niyaz, aztán ott van még Ana Alcaide, aki spanyol mikrobiológus létére egy svédországi ösztöndíj alatt megtanult nyckelharpázni (ami egy svéd népi hangszer), most meg indonéz zenészekkel csinált közös lemezt.
Akik pedig maradtak az előző hónapi listáról: például a Buena Vista Social Club eddig kiadatlan felvételeinek lemeze, néhány olyasmivel, ami nem véletlenül nem lett annak idején kiadva (a playlisten Ruben Gonzalezt kivételesen énekelni halljátok), az örmény-török duduk-baglama duó, Vadran Hovanassian és Emre Gültekin és persze a nagyfőnök, Bassekou Kouyate a lista legtetején, valószínűleg még egy darabig.
Most pedig szépen hallgassátok meg!
