A kínaiak egyik legősibb hangszere a pipa (vagy „pi-pá”), melynek története több mint kétezer évre nyúlik vissza. Manapság azonban a hagyományos művek mellett kortárs darabokban, világzenei és crossover produkciókban is megszólaltatják. Az áttörés Wu Man nevéhez köthető, aki kísérletező kedvének köszönhetően egy teljesen új fejezetet kezdett a hangszer történetében. A kínai zene egyik nagykövete októberben a WOMEX-en is bemutatja, hányféle hangot tud előcsalogatni a lantszerű instrumentumból.
Fotó: Stephen Khan
Wu Man kilencéves volt, amikor szüleitől egy pi-pát kapott ajándékba. Annyira lenyűgözte a formája és az eleganciája, hogy már akkor eldöntötte, ő bizony a hangszernek szenteli az életét. „Azt éreztem, hogy nincs más választásom.” – mesélte egy interjúban. A kínai kulturális forradalmat követően 13 évesen felvették a pekingi konzervatóriumba, ahol klasszikus Pudong-stílusban tanult pi-pá játékot. Mivel ő volt az iskola legfiatalabb tanulója, már ekkor újságcikkek jelentek meg róla. S ő volt az is, aki Kínában elsőként szerzett pi-pá szakon mesterdiplomát. Először egy kínai zenekarral utazott az Egyesült Államokba, majd 1990-ben oda is költözött, ugyanis rájött: a kínai népzene mellett más stílusokban is ki szeretné próbálni magát. Szinte azonnal elkezdett dolgozni a Kronos Quartettel, valamint amerikai és kínai zeneszerzőkkel. Többek között Philip Glass, Terry Riley, Chen Yi és Bright Seng is írt számára darabot.
A legnagyobb zenekarok kérik fel szólistának, ötször jelölték Grammy-díjra, 2013-ban pedig – keleti zenészek közül először - ő nyerte el a Musical America, az év hangszeresének járó díját. Folyamatosan azért dolgozik, hogy ezt a varázslatos hangszert minél több emberrel megismertethesse. Zeneszerzőként száznál is több új művet írt, multimédiás projekteket hoz létre, és mellette folyamatosan oktat is. Neki köszönhetően a pi-pát már operákban, verseny- és kamaraművekben, színházi és táncprodukciókban, de az elektronikus és a jazz-zenében is használják. Hogy miként kell megszólaltatni a hangszert, azt már a nevéből is kideríthetjük: a pi a „kezet előretolni”, a pá a „kezet visszahúzni” jelentéssel bír. Ahogy a kritikusok is írják, amikor Wu Man elkezd játszani az ujjai szinte repülnek, és pillanatok alatt a közönséget is egy másik világba repíti el .
