Hány éves kortól nem számít már fiatal írónak egy író?– tette fel a kérdést egyszer Vámos Miklós. Kurtág 1959-ben, 33 évesen kezdi életművét szimbolikusan újra egy opus 1-nek számozott vonósnégyessel. Abban az életkorban, amelyet Schubert már meg sem élt, és Mozart sem sokkal élt túl.
Kurtág egyéves párizsi tartózkodása során nem merte felkeresni Pierre Boulezt, a kor legnagyobb hatású, Kurtággal majdnem egyidős zeneszerzőjét, mert csak a Brácsaversenyt tudta volna megmutatni, hiszen Párizsban nem készült új darab – ez szerintünk távolról rímel arra az esetre, amikor Schubert Bécsben nem merte felkeresni Beethovent. Ugyanakkor egy ízben beszél egy Párizsban írt, de nem publikált 48 oldalas zongoradarabról, egy “monstrumról”: “a következő öt vagy akár tíz évben abból az anyagból éltem, amit ott összehordtam, ezekből fejlesztettem ki további kompozícióimat”. Véleményem szerint ez nagyon hasonló lehetett Pierre Boulez félórás, megszámlálhatatlan sok hangot tartalmazó Második zongraszonátájához (talán ez is ihlette?).
Az ösztöndíj lejártával Párizsból hazafelé azonban fontos élmény érte, Kölnben találkozott az 1956-ban emigrált Ligetivel. Két napig a vendége, és így megismerkedik az akkori avantgard élvonalával, Stockhausen “Gruppen”-jével, illetve két Ligeti opusszal: az Artikulationnal és az Atmosphéres-rel.
“Miután visszatértem Magyarországra – tíz évig nem láttuk viszont egymást – én az op. 1-gyel elkezdtem egy új életemet, de eszményem, törekvésem ugyanaz maradt: valami hasonlót megfogalmazni az én nyelvemen, mint amit az Artikulation hallgatásakor Kölnben átéltem. Ezt írta [Ligeti] nekem Párizsba: “…a kölni stúdiót okvetlenül meg kell ismerned, mielőtt visszatérsz Magyarországra”, tudván, hogy milyen nehézségekbe ütközik egy újabb kiutazásom. És valóban, ez a két nap zeneileg gazdagabb és jelentősebb lett számomra, mint az egész Párizsban töltött év. És akkor még nem is említettem, hogy nagy áldozatok árán neki kellett állnia a költségeimet, aki éveken át semmit sem keresett.”
Kurtág opus 1-es vonósnégyesének volt egy később törölt mottója, Tudor Arghezi román költő két sora: “Penészből, gennyesedő sebekből és sárból új szépségeket és értékeket keletkeztettem”. Kurtág a darab 1-6. ütemét egész életműve expozíciójának nevezi.
Meg kell említeni, hogy a vonósnégyes (és a közvetlenül utána komponált, op. 2-es fúvósötös) hagyományosan a legnehezebb zeneszerzői feladatok közé számítanak. A művön Webern mellett legerősebben Bartók hatását lehet kimutatni. Amikor Beethoven 9-ik szimfóniája után – a zenetörténet által “szimfónia-apály”-nak nevezett időszakban – Brahms meg merte írni első szimfóniáját, azt a közönség és a kritika is Beethoven 10-eként kezelte. Hasonló okokból Ligeti 1953-54-es Métamorphoses nocturnes című első vonósnégyese mellett Kurtág vonósnégyesét is Bartók Hetedikeként szokták emlegetni. Mivel Bartók utolsó fennmaradt vázlatlapja a soha el nem készült 7. vonósnégyeséhez íródott, talán nem erőltetett ez a kapcsolódás.
A kor kultúrpolitikai viszonyait mi sem jellemzi jobban, hogy bár a darabot kisebb vita után engedélyezték, és a Várkonyi vonósnégyes meg is tanulta, a bemutató után betiltották “káros nyugati befolyás”-ra hivatkozva. Hasonlóképpen a Darmstadtban, az akkori nemzetközi zenei avantgarde legfőbb fórumán tervezett bemutatót sem engedélyezték, nehogy Kurtág “rossz útra tévedjen”.
Érdekes, hogy többen Leos Janácek, morva zeneszerző hatását vélik a darabokból kihallani, akinek két vonósnégyese az egy nemzedékkel korábbi zeneszerzés csúcspontja véleményem szerint.
Az interjúrészletek Varga Bálint András Kurtág szöveggyűjteményéből származnak.
Zétényi Tamás
