“A kilencedik átka”. Ez a klasszikus zene “27-esek klubja”, azaz így szoktak Mahler óta hivatkozni arra a babonára, hogy átok sújt le egy zeneszerzőre annak a kilencedik szimfóniája után. Mahler például a nyolcadik szimfóniája után következő nagyszabású zeneművét “Dal a földről”-nek keresztelte…majd mégis megírta a Kilencediket, aztán a Tizedikből csupán egy tétel elkészülte után meghalt.

Manapság ez mintha operákkal lenne így. Ligeti György élete végén még Lewis Caroll könyvéből, az Alice csodaországban-ból szeretett volna operát írni, és állítólag Boulez is egy operaterven dolgozott halálakor. Kurtág György már a Bornemisza óta operát szeretett volna írni, és most jutott el addig, hogy Beckett Végjáték című művéből ténylegesen készül a mű. Már korábbi művein is érződik egyfajta operai hangvétel, a Bornemiszából vagy a Jelenetek egy regényből is “sistereg” a színpadi zene, egy helyen a Truszovára is mint “elvetélt opera” hivatkozik Kurtág.

Hogy miért várt mégis majdnem kilencven éves koráig? Van aki szerint a megfelelő szövegkönyv hiánya miatt, mások szerint azok a szövegekből, amelyeket Kurtág szívesen megzenésített, teljesen hiányzik a párbeszéd, így több szereplős operára alkalmatlanok.

A munka elindulása óta több betegség és felesége betegsége is hátráltatta, illetve egy ponton Kurtág újrakezdte a darabot, hogy második nekifutásra szélesebb hangszereléssel írja újra az addigi részeket. (“Ahogy öregszem, az ötvonalas szisztémába írom a hangokat. Még brácsánál sem szívesen írok pótvonalra. Ott érzi jól magát…”)

A darabnak különböző értesülések szerint már a kétharmada készen van, a bemutató ki van tűzve, jegyek kaphatóak, a nemzetközi zenei élet lélegzetvisszafojtva várja a fejleményeket.

Wilheim András, Kurtág monográfusa és bizalmasa így ír:
“Az utóbbi évek készülő magnum opusa, a Samuel Beckett szövegén alapuló Fin de partie című opera sokak várakozása és reménye szerint a 2016-os esztendő újdonsága lesz. A cím, talán akaratlanul is, szimbolikus. Beckett világán túlmutatva is egy gondolkodás, egy művészi attitűd végjátéka is, hiszen ez a magatartás korunkban egyre inkább anakronisztikusnak tűnik. Egy múlófélben lévő enciklopedikus műveltség alapján áll, de nem vesz tudomást annak eltűnéséről, nem hivatkozik rá s nem törekszik azt felidézni sem – Kurtág számára szükségtelen az állandó affirmáció, hiszen benne él egy számára töretlen, mert minden nappal újraéledő tradíció sodrában.”

Mi a magunk részéről biztosak vagyunk benne, hogy a darab el fog készülni.

Az interjúrészletek Varga Bálint András Kurtág szöveggyűjteményéből származnak.

Zétényi Tamás