A Budapest Ritmo egyik legkülönlegesebb koncertje a három folk díva, három gyönyörű hang és három kultúra találkozása igazi meglepetésnek igérkezik. Pandzarisz Dina ötlete volt az egyedülálló projekt, vele beszélgettünk a közös alkotásról, kultúrák találkozásáról és női együttműködésről. 

Hangvető: Szalóki Ági a magyar és roma népdalok egyik legizgalmasabb hazai énekese, Lakatos Mónika az oláh cigány hagyomány autentikus tolmácsolója, Pandzarisz Dina a szefárd kultúra avatott nagykövete. Hogyan jött az ötlet egy közös koncerthez?

Pandzarisz Dina: Kimondottan nőkkel akartam együtt dolgozni, az eddigi zenekari élményeim a férfi-női princípium valamilyen megnyilvánulása, ami gyönyörű, de amikor lányokkal dolgozik az ember, akkor a női energia domborodik ki, ami egy teljesen más minőség. Nem versengünk egymással, hanem erősítjük egymást. Iszonyúan örülök ennek az élménynek. A hármunk energiája azért is érdekes, mert nagyon szerény és alázatos hozzáállást érzékelek a többiektől. Szó nincs 'díva effektusról'. Nemes egyszerűséggel: itt lányok működnek együt. Nem azon versengünk, hogy ki tud hangosabban énekelni, hanem tényleg valamilyen érték van születőben. 

Emellett mindig is szívügyem volt, hogy hogyan házasítsuk össze ezeket a kultúrákat, amik barátságos viszonyban vannak egymással.Nagyon eltérő hagyományokból érkezünk, de mindig is érdekelt ezek együtt lélegzése, egymás kultúráinak a befogadása. 

Hangvető: Hogyan néz ki ez a női együttműködés és a kultúrák találkozása a próbákon?

Pandzarisz Dina: Passzolgatjuk egymásnak a labdát, dalokat éneklünk egymás kultúráiból. Ez nem a technikáról vagy imitációról szól, hanem átérezzük a dalokat, és személyesen tolmácsoljuk. Mindenki önmagát adja. A próbákon sokszor csak döbbenten nézzük egymást, mert mindenkinek annyira megvan az erőssége: Ági kreativitása és rugalmassága, Mónika pergetői, ahogy én improvizálok – nagyon tudjuk csodálni a másikat. 

Hangvető: Miért pont ti hárman?

Pandzarisz Dina: Olyan együttműködőket kerestem, akik amellett, hogy fantasztikus énekesek, őszinték és hitelesek. Ez fontosabb volt, mint a csillogás. A zene egy eszköz, egy csatorna, akkor is, amikor a nyitottságról van szó más kultúrák felé. Magamról is azt gondolom, hogy nem énekesnő vagyok, hanem hangok jönnek ki belőlem, amik valahonnan mélyebbről fakadnak. Még a folyamat elején vagyunk, de nagyon hiszünk benne. 

Olyan kiváló zenészek kisérik a magyar, cigány és szefárd énekeket, mint Lamm Dávid, Kovács Zoltán, Födő Sándor "Fodo", Bolya Mátyás és Szokolay Dongó Balázs.