A Müpa Rádió a WOMEX 15 -re készülődve külön műsort szánt a rézfúvósokra, érthető módon: nemcsak menetelésre és bulizásra kitűnő eszköz, de ahogy a bejegyzésből kitűnik, műfajok és kultúrák keverésére is tökéletes egy jó kis rezesbanda.

Ha rezesek és világzene, akkor evidens a hozzánk közel álló balkáni trubački/fanfare bandákkal kezdeni. Az egész térségben népszerű rézfúvósok nálunk is gyakori vendégek, gondoljunk csak olyan nevekre, mint Boban Marković (és fia, Marko), vagy a Fanfare Ciocărlia. Bobanék szerdán csináltak bulit a Szigeten. Ha még valaki nem ismerné, bepillantást ad ebbe a világba a legendás szerbiai rézfúvós fesztivál, amit Gučában tartanak évről évre:

Guca Trailer - Promo from Red Earth Studio on Vimeo.

Nem véletelen, hogy éppen a balkánon dívnak ennyire a rézfúvósok, hiszen elterjedésükben nagy szerepe volt az Oszmán Birodalom mehter-zenekarainak, melyek hatása egész Európában érzékelhető a 17. század óta. Magyarországon is akadt elég rezesbanda, de idővel népszerűségük visszaesett a vonós cigányzenekarok javára. Hogy valamennyire fennmaradt a műfaj, az (is) a sváboknak köszönhető, akik nagyobb affinitást éreznek a rezesbandák iránt, ahogy az rögtön feltűnik, ha nyugat felé lépjük át a határt. A bécsi konzervatórium diákjaiból alakult Federspiel is merít a Blasmusik-ból, de nem riadnak vissza egy kis Mariachi muzsikától vagy mazurkától sem. Ahogy múlt héten hírül adtuk, ők is játszanak a WOMEX 15 programjában, ha szerencsénk van, a Lederhosen-t sem hagyják otthon. Addig is itt egy ízelítő a bécsi bandából:

Mostmár eleget időztünk a környéken, jöjjön egy kicsit távolabbi példa a műfajra. A Fanfaraï tulajdonképpen egy algériai Idbalen zenekar (az arab-berber ünnepek elengedhetetlen tartozéka), amihez betársult egy salsa-és egy jazz együttes, egy ennek megfelelően változékony repertoárral. Az észak-afrikai alapokra inkább rátevődik a rezes vonal, de a végeredmény meggyőző: a Fanfarai a kultúrák közötti párbeszéd és a kölcsönös tanulás sikeres megnyílvánulása. A tavalyi WOMEX-en is nagy sikert arattak.

Menjünk még messzebbre, mégis zenei értelemben az őshazába, hiszen a rezesbandákban és szerte a világban jeleskedő roma zenészek Rádzsasztán környékéről indulhattak útjukra. A Jaipur Kawa Brass Band jól példázza a kultúrák közötti kölcsönhatást, ami még kizsákmányoló keretek között is működik, hiszen az első rezesbanda Indiában 1750-ben, a briteknek köszönhetően jelent meg. A rézfúvósok azóta elterjedtek, a forma átalakut és népszerű lett helyiek körében: ma már a fesztiválok, ünnepek szerves része. A klasszikus indiai zenében képzett Hameed Khan „Kawa“ ebben az együttesben a virtuóz rögönzéseket a rezesek közvetlen erejével és látványos show-elemekkel kombinálja:

New-Orleans-t egyesek Budapesthez hasonlítják: a városban történelmi szépség párosul melankóliával, a helyiek keserédes életérzése és a mindent átható zeneiség lengi be az utcákat. A dixieland és a jazz kialakulásában kulcsfontosságú New Orleans rengeteg zenei csemegét tartogat, rezesbandából például a Dirty Dozen Brass Band-et. Ők egy becsületes marching band, azaz bulikon, fesztiválokon menet közben játszanak. Nem véletlenül alakult ki amerikában ez a zenekar-típus: míg a szalonokban vonósokkal és zongorával játszották a jazz-t, addig a szegényebb feketék kint rezesekkel mulattak.

Végül vegyünk egy dél-amerikai fúziót: Banda Commoción csiléből a cumbia-t balkáni, ska és cha-cha cha beütéssel játssza. A Nueva cumbia chilena mozgalomba sorolják őket, ami politikus és szociálisan érzékeny, a városi lét a fő témája. A Banda Commoción remek példa arra, mi minden fér bele a rezes muzsikába.