Hosszú betegség után, augusztus 22-én elhunyt Mariem Hassan, sahrawi énekes és dalszerző. A nyugat-szaharai zene legkiemelkedőbb alakjaként tartották őt számon. Bár 2002 óta Spanyolországban élt, utolsó napjait családjával, az algériai Tinduf mellett található sahrawi menekülttáborban töltötte.

Fotó: Lucia Dominguez

Mariem Hassan életét és művészetét nagyban meghatározta a Nyugat-szaharai fegyveres konfliktus, amely az 1975-ös Madridi Egyezmény megkötése után robbant ki. A spanyol fennhatóság megszűnése után marokkói és mauritániai katonai befolyás alá került a félig-meddig hivatalosan elismert ország. Személyes veszteségek és a menekülés kényszere is hozzájárul zenéjének mélységéhez, amely a sahrawi nép tragikus sorsát és a közösség erejét mélyreható intenzitással tolmácsolja. A zenélés öröme, Hassan erőteljes hangja és kisugárzása azonban a fellépések során mindig felülírta a súlyos mondanivalót; ahogy egy ritka interjúban Hassan maga is kifejezte: ”Amikor énekelek, boldognak érzem magam, mindig boldognak. Ha a közönségnek tetszik, akkor még jobban csinálom, több örömmel”.

Anyanyelvén, hassaniya nyelven énekelt, néha spanyolul. A hagyományos haul énekmondó stílusban. 2005-ben a WOMEX-en is fellépett, amit WOMAD fellépések sorozata és európai turnék követtek. Legutolsó albuma, a 2012-es El Aaiun Egdat az európai világzenei ranglista első helyére került, rögtön a megjelenés után. Életét és művészetét a 2007-es dokumentumfilm a Mariem Hassan, la voz del Sáhara, és egy 2014-ben kiadott képes regény, a Mariem Hassan – Soy Saharaui, is megörökíti. A sahrawi zene ma legjobb képviselője, Aziza Brahim - akinek lemezét választották tavaly az év legjobbjának a világzenei ranglistán és aki idén októberben a WOMEX keretében ismét fellép Budapesten - így búcsúzott tőle Facebook-oldalán: "a sahrawi kultúra és az egész zenei világ érezni fogja a hiányát. Az egész nép gyászolja, mint énekest és mint embert".

Mi az alábbi videóval búcsúzunk Mariem Hassan-tól.