Ha van a zenei életben diszkriminált hangszer, akkor az egyértelműen a brácsa. Mint ahogy a rendőrviccek önálló zsánert alkotnak, a brácsásviccek is fix pontjai a zenei életnek. A zenetörténetben nagyon sokáig egyáltalán nem írtak szólisztikus brácsadarabokat és szólamokat – így közhely, miszerint a rossz hegedűsből lesz a brácsás. Ez a helyzet csak a 20. században kezdett lassan megváltozni, csak ekkor születtek a brácsát méltó helyén kezelő darabok. Milyen jellemző, hogy Kurtág György első nagyszabású darabja pont egy brácsaverseny… 
Kurtág György a romániai Lugoson született 1926-ban. Ekkoriban ott magyarnak születni, s a ’40-es években magyarok és románok között zsidónak lenni nem lehetett egyszerű tapasztalat. 1945-ben azért jött Budapestre, a Zeneakadémiára, hogy Bartók Bélától tanuljon, aki 1945. szeptember 26-án New Yorban elhunyt. Helyette olyan tanárai lesznek, mint Kadosa Pál (Kocsis Zoltán, Ránki Dezső és sok más nagy zongorista tanára) és Veress Sándor. Az a Weiner Leó tanítja kamarazenére, akinek a növendékei 50 évig meghatározzák a nemzetközi zenei életet, a teljesség igénye nélkül: Bartók-vonósnégyes, Solti György, Frankl Péter, Vásáry Tamás, Starker János, Ormándy Jenő, Széll György, Doráti Antal. Mindezt csak azért említjük, mert amikor majd kitérünk Kurtág kamarazenetanári pályájára, akkor hasonló méretű és színvonalú listát fogunk hozzá fűzni.
Egy fontos találkozás: Ligeti György, akiből ugyancsak világhírű zeneszerző lett. Őt Kurtág azonnal “szellemi vezetőjéül” választotta, később “Imitatio Christi”-ként hivatkozott erre. Barátságuk Ligeti haláláig töretlen volt. 1956-os emigrációjáig Ligeti nagyon aktívan jelen volt Kurtág életében, bizonyos időszakokban nála is lakott. Kurtágnak Ligeti emlékére írott megrendítően szép szövege szinte az egyetlen publikált írása.
A zeneszerzői útkeresés utáni első olyan darab, melyet – illetve melynek egyik tételét – Kurtág a mai napig vállalja, az az 1953-54-ben komponált brácsaverseny, amely egyben Kurtág diplomadarabja is volt. Egyfajta szimbolikus folytatása a bartóki életműnek, hiszen Bartók utolsó, félbemaradt kompozíciója egy brácsaverseny. A műnek egy Bartók-tanítvány, Serly Tibor által befejezett verziója itt:
A mű keletkezéséről így vall a szerző:
“Ugyanennyire hatott rám Bartók Hegedűversenye (…) életem legdöntőbb élményévé vált később, Pestre kerülésem második vagy harmadik hónapjában. Végigültem Doráti és Menuhin összes próbáit, majd megtanultam a zongorakíséretet – éveken át én tudtam egyedül – és Zathureczkyvel éveken keresztül játszhattam. (…) Ennek már közvetlen hatása volt a Brácsaverseny komponálására. (…) A lassú megismerési folyamat mindenképpen fontosabbnak bizonyult, mint az első találkozás.”
Itt írnak a fenti CD-ről.
Az interjúrészletek Varga Bálint András Kurtág szöveggyűjteményéből származnak.
Zétényi Tamás
