Létezik olyan, hogy a világ legnehezebb darabja? Egyfelől nyilván nem, hiszen bajosan határozható meg, hogy valaki számára mi nehéz, és mi nem. Ugyanakkor aki csak egyszer is találkozott az életben Kurtág György Bornemissza Péter mondásai című darabjával, az biztosan tudja, hogy ennél tényleg nincs nehezebb kompozíció, se zeneileg, se hangszeresen, se máshogy.
Kurtág György úgynevezett avantgárd korszaka az op. 1-es vonósnégyestől az op. 8-as Bornemiszáig tart, amelyen 1963-68 között dolgozott. Az op. 1-7 kis, ének nélküli, kamarazenei csoportokra íródott, rövid tételekből összefűzött művek, amelyek jellemzője a 12-fokú technikákat részben alkalmazó, a disszonanciahalmozó “modern” stílus. Ezekhez képest a Bornemisza egy majdnem 40 perc hosszúságú darab.
Előképei között két darabot fontos megemlíteni: Heinrich Schütz: Kleine Geistliche Konzerte, illetve Schönberg: Pierrot Lunaire. Schönberg melodrámája azért bizonyult fontos zenei élménynek Kurtág életében, mivel a hatvanas évek elejétől a Filharmónia korrepetitoraként dolgozva közreműködött egy Pierrot betanításában. Ez a produkció nem csak a darab alapos megismerését eredményezte; Kurtág ekkor találkozott a Sprechgesang (a beszéd és az ének között középúton levő énekbeszéd) szólamot megszólaltató Sziklay Erikával. Amikor később arról kérdezték Kurtágot, hogy miért női hangra írt meg egy XVI. századi protestáns prédikátort, azt felelte, hogy akkoriban Sziklay Erika hangjára szeretett volna egy darabot komponálni. Érdekes, hogy később a József Attila-töredékeket is női hangra, szopránra írta.
Bornemisza Péter mondásai és a Schönberg mű között inkább csak formai hasonlóságok akadnak. A Pierrot-ban 21 tétel van 3 részre felosztva, a Bornemiszában pedig 4 részben 24 tétel található. Mindkét darab szoprán hangra íródott, bár a Kurtág műben csak ritkán fordul elő a Schönberg kompozíciót meghatározó Sprechgesang. Ugyancsak mindkét mű egyfajta szabad atonalitást követ.
A darab szövegkönyve a nagy magyar író és prédikátor Bornemisza Péter Ördögi kísértetek című művén alapszik, ami egy 1959-ben megjelent, Nemeskürty István által gondozott szöveggűjteményben keltette fel Kurtág érdeklődését. Ebben a szövegek témakörök szerint lettek csoportosítva, így mintegy tálcán kínálva Kurtágnak a későbbi tételek szerkezetét. A szövegkönyv négy részre tagozódik: Vallomás, Bűn, Halál és Tavasz. Mint ahogy a címek is jelzik, ezek köré a témák köré rendezte Kurtág Bornemisza gondolatait, mert így egységesebben tudja elénk tárni a kor érzelmi panorámáját, illetve az író világképét. Kurtág amúgy már régebb óta foglalkozott Bornemisza művészetével, hiszen Szophoklész Elektra című drámájának Bornemisza által készített átdolgozása az első teljes magyar nyelvre átültetett színmű, ebből tervezett Kurtág operát írni, bár terve nem valósult meg.
A mű ősbemutatója 1968 szeptemberében volt Darmstadtban. A koncertet kemény munka előzte meg, a bemutató ezzel együtt nem aratott kirobbanó sikert, hiszen a Stockhausen bűvkörében élő darmstadti közönségnek nagyon „XIX. századi“-nak bizonyult a mű, viszont a budapesti bemutató egy hónappal később nagy sikert hozott.
1977-ben készült el az eddigi egyetlen felvétel a Bornemiszából, ugyancsak Sziklay Erika és Szűcs Lóránt tolmácsolásában. A lemezfelvételt megelőző munka során Kurtág olyan elképesztő alapossággal és intenzitással dolgozott a zongorista Szűcs Lóránttál és Sziklay Erikával, hogy talán nem túlzás leírni, hogy mindketten maradandó sérüléseket szereztek az “eljátszhatatlan” nehézségű darab próbái alatt. A darabról íródott monográfiában fel van sorolva az alig két tucat előadás, amely azóta elhangzott a világon – talán ez is mutatja, hogy mekkora vállalkozásról van szó.
A darab szövege, illetve a szöveg és az zene egymásra folyamatosan reflektáló viszonya még a legoldottabb pillanatokban sem engedi figyelmünket elterelni az eredendő bűntől, és az attól elválaszthatatlan, mindenütt jelenlévő haláltól… Hogy mi volt az a felfoghatatlan súlyú bűn, amelyet egy ekkora volumenű darabban írt ki magából Kurtág?
Zétényi Tamás
