Van olyan, hogy a világ három legnagyobb zongorsitája? És lehet az, hogy mind magyar?
A Kurtág György 90. születésnapjára publikált sorozatunk egyik posztja arra kereste a választ, hogy létezik-e, olyan, hogy a világ három legjobb komponistája egy adott időpontban. Ennek a felvetésnek mintájára annak a kérdésnek, hogy ki a világ három legjobb zongoristája egy adott időszakban, még annyi értelme sincsen, ugyanakkor, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy ki a kedvenc zongoristája valakinek, arra már általában szokott válasz érkezni zenebarátoktól, zenészektől, zongoristáktól is. Én személy szerint már hallottam erre a kérdésre több esetben Magyarországon és külföldön is Kocsis Zoltán, Ránki Dezső vagy Schiff András nevét – azt a három zongoristát, akiket a köznyelv szívesen nevezett A Hármasfogatnak.
Kocsis Zoltánnak, akit mostantól sajnos már csak felvételeiről hallgathatunk, szinte bármelyik videója alatt lehet ilyen kommenteket találni. Íme egy félperces válogatás a teljesség igénye nélkül:
„...this is the best musical performance I've ever heard, of any instruments, of any styles. Brilliant!” Mirko Flpv 3 éve
„This is without exaggeration one of the most impressive & memorable piano recitals I've ever heard...” Erik Vertiest 4 éve
„Insane, wonderful, the best version ever!!!!!” Christina Granda 5 éve
Ránki Dezsőről is többször hallottam, amikor valaki a legnagyobb élő zongoristának nevezi. Két konkrét eset: egy a témához meglehetősen értő filmrendező muzsikus használta a fenti kifejezést, egy másik alkalommal pedig egy zeneakadémiai Brahms zongoraverseny után nyilatkozott hasonlóképpen egy kritikus. Erről a videóról pedig egy zongorista ismerősöm minden adandó alkalommal elmondja, hogy csupán ezért a koncertért még egy Kossuth-díjat érdemelne Ránki.
Schiff András, akiről ez a cikksorozatunk a továbbiakban szólni fog, karrierje delelőjén áll. Megszámlálhatatlan díj és kitüntetés birtokosa, az angol királynő lovaggá ütötte (Sir András), a legjobb zenekarokkal és kamarapartnerekkel játszik rendszeresen, saját maga szabhatja meg műsorait, legyen az koncertsorozat a Carnegie Hallban, vagy a saját maga által vezetett kamarazenekarral való fellépés.
Enrico Fermi, az atombomba atyja egyszer állítólag rácsodálkozott, hogy milyen különleges hely lehet Budapest, ahonnan ennyi és ilyen kiváló tehetség („marslakók”) származik, mint Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő, Neumann János vagy Harsányi János. Fermi és mások is azt gyanították, hogy mindennek a gyökere az oktatásban lehet, és valóban, Wignernek, Neumann-nak és Harsányinak még a matematika-fizika tanára is közös volt a Fasori Gimnáziumban, Rátz László. A Hármasfogat esete is hasonló, mindhárman egyszerre jártak a Zeneakadémiára, ahol tanáruk Kadosa Pál volt. Kadosáról forgatott a Magyar Televízió egy riportfilmet, amely pont azzal kezdődik, ahogyan Kocsis, Ránki és Schiff Mozart hármasversenyét játsszák:
További fontos közös pont volt mindhármuk pályáján Kadosa két tanársegédje, Kurtág György és Rados Ferenc. Kurtág pedagógiai tevékenységéről itt olvashat bővebben, Rados Ferencről pedig ez az interjú Lenonidas Kavakos-szal (a világ legjobb hegedűsével?) ad hű képet. Mindhármukról lesz szó a blogon is.
A Hármasfogat fellépése a magyar zenei életben paradigmaváltást eredményezett, amelyről így ír egy kritikusuk:
„Kocsis, Ránki és Schiff fellépésével lassanként megváltozott a hazai zenei előadóművészet értékrendje: a magyar zenésztársadalom és persze a közönség igényesebb része hármuktól tanulta meg, hogy többé ne fogadjon el átgondolatlan produkciókat, ne tartsa az átszellemültség velejárójának a hangszeres kidolgozás pontatlanságát, ne tolerálja a művészi önkontroll hiányát. (...) az ő feszültségteli és emóciókban gazdag, de mindig az intellektus és a művészi bölcsesség által kiegyenlített játékából tanultunk zenét hallgatni, és ezt máig sem felejtettük el - ez a mércénk.”
Zétényi Tamás
