Képzeljétek el, hogy beleharaptok egy zamatos, ropogós, lédús gyümölcsbe. Ha ez az éneklés, a maga jótékony hatásaival, akkor kórusban énekelni olyan, mintha saját biokertészetünk lenne. Vagy inkább, mint egy jófajta barátságos focimeccs. Hogy miért, megtudhatjátok alább, és az egyik legizgalmasabb magyar kórus a Soharóza vezetőjével, Halas Dórával készült mini-interjúnkat is olvashatjátok:
bevándorlók és helyiek énekelnek a finn Maailma-kuoro-ban. Fotó: Jarmo Siira Photography
Már részleteztük, hogy az éneklés mennyire jót tesz testnek és léleknek. Több kutatás bizonyítja, hogy ez különösen érvényes, ha kórusban tesszük. Az énekléssel járó hormonális boldogságkoktél, a jó tartás és légzés mellett egy kórus a közösséghez tartozás élményét adja - ennek pozitív hatása pedig állítólag még a dohányzásról való leszokásét is veri. Vannak elméletek, melyek szerint a közös éneklés egyidejű a nagyobb emberi közösségek kialakulásával, sőt, egyenesen ez tartotta össze a csoportokat.
A Watoto kórus, ahol afrikai árva gyerekek énekelnek. Kredit: Amber Sakis
Rocker vagy rapper?
A csoportidentitás persze lehet visszás is, gondoljunk például a műfajnácik között feszülő ellentétekre. Bár a gyors osztódással szaporodó stílusok korában ez egyre inkább értelmét veszti: a duranos vagy depeses, nirvánás vagy gánzos vízválasztó már nem ugyanaz, mint a Nu-gaze és a Glitch-Hop mérlegelése, vagy a Soundcloud vs Bandcamp kérdéskör. Ahogy kibővült a zenei kínálat, háttérbe szorult az identitásképző műfajhűség, a közönség és az előadók körében is. Sokkal fontosabb a zene élménye, és itt megint a kórusok felé lejt a pálya: az énekesek a zene alkotói, egyúttal egy közösség tagjai.
Egy tavalyi kutatás szerint ráadásul minél nagyobb egy kórus, annál intenzívebb közösségélményt ad, de az endorfin-löket garantált, akár 20, akár 232 fő énekel együtt. Nem véletlen, hogy sok kórus kimondottan az integrációt tűzi ki céljául, mint például a berlini Begegnungschor - ahol menekültek és berliniek kapcsolódnak a zenén keresztül. Egy szép nagy kanadai kórus állásfogalalása:
Az a cappella inkább a kisebb, 4-5 fős együtteseknek kedvez: ennél a méretnél jobban kirajzolódnak a szólamok, de lehet, hogy ez csak a műfaj elődje, a Barbershop stílus örökölt kötöttsége: elvégre egy átlagos borbélyüzletbe nem férnek el százan. De a Budapest A Cappella Fesztiválon a közönséggel együtt már kijön egy rendes kórus, készüljetek a közös éneklés örömére. Addig is tudtok gyakorolni:
Hangvető: Milyen kórusban énekelni? És hallgatni?
Halas Dóra: Ugyanaz, mint egy jó barátságos focimeccs, vagy egy kiadós közös főzés hatása a résztvevőkre. Közösen hozunk létre valamit, közben röhögünk, néha meg anyázunk. A közönségben pedig anyuka, apuka szurkol, örül, meghatódik.
H.: A Soharóza tagjai nem csak együtt énekelnek, hanem közösen is alkotják az előadások anyagát – hogy zajlik ez a folyamat?
H. D.: Áldemokratikusan. A kórustagok minden ötletüket bedobhatják a közösbe. Kisebb kutatócsoportok alakulnak, akik a háttérben az egyes témákat boncolgatják, zeneileg és tartalmilag. A próbákon kreatív játékok, improvizációk során jutunk el a konkrét ötletekig. Ezután viszont én (vagy az aktuális kreatív vezető) szerkesztem össze az anyagot – szabadon dönthetek arról, hogy mi és milyen módon kerül be a végső előadásba.
H.: Kórusvezetőként mennyire vagy részese a közösségi élménynek?
H.D.: Én úgy élem meg, hogy totálisan, de ki tudja miből maradok ki.
H.: Mennyire kell a csoportdinamikát külön irányítanod?
H. D.: A Soharóza alapítása után éveken keresztül irányítottam tudatosan: elvonulós hétvégéket szerveztem, a próbákra játékokat vittem, sokat lelkiztem a tagokkal, mindenről közösen szavaztunk. Ők is így tettek: visszajeleztek nekem a működéssel kapcsolatban, külön kérték, hogy ne legyek ennyire demokratikus, mert ez így fárasztó és időigényes. Ez a bizalom, a pár éve nagyjából kialakult tagság és a tény, hogy Bécsbe költöztem a családommal eredményezte azt, hogy ma már egyáltalán nem kell irányítanom a csoportdinamikát. Az az érzésem, hogy sínen vannak, jól működnek a tagok velem és egymással.
H.: A Soharóza előadásain az éneklés mellett használjátok a teret, táncoltok, vizuális elemeket használtok. Miért fontos ez? Hogyan látod tér és zene viszonyát?
