Szardínián a húsvét a lefontosabb ünnep, amelynek egy féltve őrzött vokális hagyomány is része. Ez az UNESCO szellemi örökség listáján is szerepel, és sajátos hangzása szinte mindenkit rabul ejt.
A PONT Fesztivál egyik legkülönlegesebb koncertjének a szardíniai férfikórus, a Cuncordu e Tenore de Orosei fellépése igérkezik. Röviden bemutatjuk az értékes tradíciót, a személyes élményért pedig gyertek a PONT-ra!
Éneklő barbárok
A sziget belső részén található Barbaglia (nagyjából: barbária) tartományt kötik a tenore énekléshez, de a partvidék települései, így a festői szépségű Orosei is büszkélkedhetnek saját férfikórusokkal. Ahogy a PONT fesztivál fellépőire, a szárd kórusokra általában is jellemző, hogy repertoárjukban egyaránt szerepelnek vallásos és világi énekek. Az alkalomtól függ, hogy a négyszólamú kórus éppen Tenore (világi) vagy Cuncordu (vallásos) minőségében szerepel, ahogy mindkét aspektus szerves része a helyi közösségek életének. Évről évre latinul éneklik a Stabat Mater, Miserere és a többi gotzo-t (vallásos éneket), ráadásul a szárd dialektus áll a legközelebb a Római Birodalomban beszélt latinhoz. A barbár elnevezés ezért inkább a rómaiak sértettségét fejezheti ki, hiszen sosem tudták teljesen uralmuk alá vonni a szigetet.
Szardínián a Húsvét a legfontosabb ünnep, részletes és falvanként más rítusrenddel, melyeknek a kórusok is nélkülözhetetlen részei. Az énekeseknek ez a legfontosabb fellépés, hiszen az egész falu előtt éneklik az ismert repertoárt, amit aztán másnap végigkommentelnek a helyiek: elég magabiztosan vitte a dallamot Massimo, Piero basszusa tartotta az ütemet? A Cuncordu e Tenore de Orosei az ünnephez illő repertoárral készül, így átélhetjük a szárd húsvét hangulatát, de világi témájú canto-k is elhangzanak majd. Utóbbira példa, amikor a kórus a Womad fesztivál kávézójában fakadt dalra:
Egységben az erő
A szólamok száma mindig négy, bár azokat többen is énekelhetik: sa oghe/voche - a szólóénekes szólama, ő viszi a dallamot, a bassu, a contra és a mesu oghe/ mesuvoche. A tenore egyedülálló hangzása erős, nazális énekhang és a bassu és contra szólamok torokéneklési technikát is alkalmazó lüktetése adja. Ha az énekesek között tökéletes az összhang, felcsendül a quintina, azaz az ötödik szólam, ami a tenore-k Szent Grállja. A harmóniát az is erősíti, hogy a férfiak kört alkotva, összekapaszkodva énekelnek. A talán legismertebb szardíniai együttes, a Canto a Tenore di Bitti tagjai mutatják be a szólamok egymásra épülését:
Harmonikus bégetés
Ahogy a videóban is elhangzik, csak a főszólam énekel szöveget, a többiek bim-bamoznak, azaz a ritmust és a harmóniát biztosítják. Mivel a szárd hagyomány a pásztor életmódra épül, a szólamok is az állatok, a természet hangjaihoz hasonlíthatók: a contra a birkabégetést, a bassu a tehénbőgést, a legmagasabb mesu oghe pedig a szél susogását imitálja. A tenore éneklésben így szinte minden megvan, ami a szellemi örökségek sajátja: kijelöli az ember helyét a világban, összetartja a közösséget, ráadásul szép. Akár a hely, ahonnan származik. A PONT fesztiválon ebbe a hagyományos világba csöppenhettek szombaton, ha a mesés tengerpartot nem is hozhatjuk el.
