Amikor a már említett Leos Janáceknek a Jenufa című operája meghozta az áttörést, 54 éves volt — még fél tucat operát, és egy életműnyi egyébb zenét is írt ezután. Kurtág Györgynek a Truszova sikere által 55 éves korában meghozott világhír a “Vándoréveket” hozta el; miután 1993-ban véglegesen feladta állását a Zeneakadémián, egyre több külföldi felkérést, rezidens munkát vállalt, és a kétezres évek közepéig gyakorlatilag meg sem állt.
Így 1993–94-ben dolgozott a bécsi Konzerthausban, 1994–96 között a Hágai Konzervatóriumban, ahol többek között az Orlando Trióval hozott létre lemezt és koncerteket. 1999-ben Franciaországba invitálta a párizsi Conservatoire, a Cité de la Musique és a Festival d'Automne a Paris, majd 2001-ben Franciaországban is telepedett le, ahonnan csak pár hónapja tért vissza Magyarországra – immár véglegesen.
Külföldön mindenütt kompolnált felkérésekre, illetve zenészekkel foglalkozott, a saját darabjait is betanítva. Így született meg például a hollandiai évek alatt ez a lemez, amelyen a vonósokra írt pár apró darab nekünk személyesen az életmű egyik legkedvesebb része.
A világ legjobbnak tartott zenekara, a Berlini Filharmonikusok rezidens zeneszerzőjeként írta a STELEt, illetve a Grabstein für Stefant, a párizsi pszichológusa, Marianne Stein férjének emléket állítva.
Most, hogy a Kurtág 90 ilyen méltó módon meg volt ünnepelve, érdemes egy pár sor erejéig bemutatni Gőz Lászlót, a BMC igazgatóját, aki fáradhatatlan munkájával évek óta segíti többek között a Kurtág házaspárt a koncertszervezéstől akár egy fesztivál létrehozásáig. Itt olvasható egy interjú, amely a 80-ik születésnap körüli eseményekről szól.
“A jelentős művészek kései stílusa nem a gyümölcsök érettségéhez hasonló." Ezzel a mondattal kezdi Theodor W. Adorno a kései Beethoven-stílusról szóló rövid esszéjét. Halász Péter egyik esszéjében a következő kérdést teszi fel: “A kései stílusnak általában jellemzője a koncentráltság, a végső dolgokra való összpontosítás. Mitévő legyen azonban egy olyan alkotó, aki egész életében mást se tett, csak a legalapvetőbbre koncentrált?”
Ugyan biztosan érezhető, hogy létezik a kései Kurtág, mint stíluskorszak, de hogy ez pontosan mi, mikortól számítjuk, stb azt majd csak évtizedes távlatból lehet megítélni.
Ugyancsak izgalmas véleményünk szerint egy gondolatkísérlet, amit ezen a ponton talán érdemes mindenkinek végiggondolnia: vajon hogyan alakult volna az életük és a pályájuk, ha 1956-ban Kurtág György emigrál nyugatra, viszont Ligeti itthon marad.
Zétényi Tamás
