Március 11-én jelent meg Snétberger Ferenc “In Concert” című új szólólemeze az ECM Recordsnál. Első magyar jazz-zenészként olyan nevekkel került egy kiadóhoz mint Keith Jarrett, Jan Garbarek, Chick Corea, The Hilliard Ensemble és Kurtág György. Interjú és lemezajánló.

Talán senkinek sem kell bemutatni a méltán világhírű Snétberger Ferencet, akinek számos lemeze jelent meg, koncertezett Londontól elkezdve Tokión át Budapestig, szólóban, trióban, nagyzenekarral és jazzquartettel. Mindemellett hetedik éve vezetője és tanára a Snétberger Központnak, rendszeresen ingázik Felsőörs, Budapest és Berlin között. A kiadó egy újabb világsztárral gazdagodott és a szerződéssel ő is elégedett.

 “Ha valami mást mondanék az nem lenne igaz, nagyon örülök és óriási dolog számomra mert mindig is az ECM-hez szerettem volna kerülni csak aztán a sors másfele vitt. Éppen Münchenben egy koncertem előtt vártam a soundcheckre mikor csörgött a telefonom, Manfred hívott (Manfred Eicher, az ECM Records alapítója) hogy szeretne velem dolgozni. Annak ellenére hogy a kiadó első lemeznek nem szokott élő felvételt kiadni, megállapodtunk hogy felveszik a decemberi zeneakadémiás fellépésemet és ez lesz az első közös kiadványunk.”

Valóban, talán nem túlzás azt mondani, hogy az ECM Records az egyik -ha nem A- legfontosabb kortárs zenével foglalkozó kiadó, a fent említett nevek mellett magyar előadóként Perényi Miklóst, Keller Andrást, a Keller Quartetet, Schiff Andrást és Boros Zsófiát is megtaláljuk. Azonban Snétberger Ferenc eddig az egyetlen olyan hazai jazzelőadó akivel szerződést kötöttek. Ahogy ő fogalmazott:

“Teljesen más a filozófiájuk mint a többi kiadónak. Őket csak a zene, a produkció érdekli, meghagyják a művészi szabadságot az előadóknak, nincsenek allűrök és mellébeszélések”.

Természetesen ha valaki egy ilyen kiadóval áll szerződésben akkor megnyílik az út olyan kooprodukciók megszületéséhez is mint a triós felvétel, melyet már fel is vettek és remélhetőleg 2017-ben meg is jelenik.

“ Joey Baronnal és Anders Jorminnal készítettünk a lemezt, velük már korábban is játszottam együtt és mivel ők is az ECM-nél vannak, így természetesnek tűnt hogy velük is rögzítsünk egy anyagot”. A most megjelent CD-n a 2013-as budapesti Zeneakadémián tartott szóló hangversenyének egy része hallható. “Közösen választottuk ki a kiadóval a lemezre kerülő számokat amik a legjobban sikerültek. Mindig felemelő érzés a Zeneakadémián játszani, különösen egyedül, a hangosítás is minden rendben volt, ilyenkor már előtte is érzem, hogy igen, ez egy jó koncert lesz”.

Külön érdekességként az új lemez szinte pontosan 20 évvel az első önálló (Budapest concert, Enja records) koncertfelvétele után jelent meg.

“Az egy nagyon virtuóz lemez volt. Ahogy idősödöm egyre inkább rájövök hogy néha a kevés is sok lehet. Vannak olyan előadók akik 3-4 hangból is tudnak csodát csinálni. Néha eszembe jut, hogy túl sok virtuozitás van. A technika az egy olyan dolog, ami majdnem mindenkinek megvan, de azt úgy használni, hogy zene legyen belőle az nagyon keveseknek adatik meg. Hogy egy dallamból induljak ki és azt úgy játsszam ahogy kell. Hogy megszületik benned a hang, elképzelsz valamit és az úgy szólaljon meg ahogy te akarod. Ez a feeling” 

A ’95-ös Budapest concert-hez képest valóban sokkal letisztultabb, puritánabb lemez lett. Az In Concert, kevesbé virtuóz, kevésbé “tekerősl”, inkább mesélős, “parlandós” az előadásmód, sokkal dallamközpontúbb a zene. Több a csend, több a szünet a hangok között, nem annyira a feszes ritmika a vezérlő elv, sokkal inkább áradó, “végtelenített” dallamok dominálnak. Szinte kivétel nélkül lassú számok követik egymást, melyek majd’ mindegyike improvizáció. Mintha lenne egy improvizációs univerzum amiben vannak témák, motívumok és ezekből (az ihlet hatására vagy ahogy ő mondja: egy “meditációs állapotba” kerülve) születnek meg maguk a darabok.

“Néha amikor hallgatom a felvételt nekem is feltűnik, hogy egy-egy téma végigvonul a koncerten, hogy az ötödik számban egyszercsak előkerül egy dallamfoszlány ami már ott volt az első szám legelején is” mondja az előadó.

Valóban, a lemez nagyon melankolikus hangulatú, szinte mindig visszatér a kiindulópontra, dallamtöredékek és motívumok vonulnak végig a darabokon, amik egyfajta önnosztalgiaként újra és újra felidéződnek.

“Mindig az a cél, hogy a koncert összeálljon valami egésszé. Hogy legyen egy íve. Elképesztő a kulturális élet itt, a közönség mindig reagál, mindig figyel, felveszik a lelkükkel. Szeretik a zenét. Az összes külföldi zenész barátom ugyanezt mondja. Mindig fantasztikus itt játszani, az egész város csodálatos, mindig szeretek ide hazajárni. Berlin teljesen más, nagyon multikulturális, de Budapestnek van egy olyan varázsa ami semmivel sem összehasonlítható”.

 A lemezen szereplő számok is Budapest I-VIII címet kapták, melyek mindegyike saját kompozíció, kivéve a legutolsó darabot, mely a Harold Arlen által szerzett Somewhere over the rainbow.

Mi inspirálja? “Nem nagyon hallgatok gitárosokat, inkább zongoristákat. Meg sok klasszikus zenét. Az inspirációt sokszor a gitár adja, mikor szabadidőm van állandóan a kezemben van, mindig keresek rajta dallamokat, valamit, aztán ezeket rögzítem és félrerakom őket érni. De rengeteg inspirációt kapok itt az iskolában (Snétberger központ Felsőörsön). Teljes más mikor magad vagy és gitározol mint mikor valakinek valamit át kell adni. Sokszor akkor érted meg te is. Amikor tanítasz akkor magadat is tanítod”

A lemezbemutató koncert a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül kerül megrendezésre április 15-én, melyre már elővételben elfogytak a jegyek, azonban április 3-án a MOM kulturális központban még lehet hallani egy tanévzáró koncert keretében Snétberger Ferencet és tanítványait.

Günsberger Ákos