A Taraf de Haidouks egy legenda, ezen kár vitatkozni. És a héten itt lesznek Budapesten, úgyhogy csak akkor hagyd ki a koncertjüket, ha elég gyakran van lehetőséged legendákat látni.

Sok világzenei történet kezdődik úgy, hogy "X. nyugati producer fedezte fel a kis falu még romlatlan és őserejű kultúráját és futtatta be a korábban a megyehatárt soha át nem lépett zenészeket világszerte". Ez a közhely a leginkább talán a Taraf de Haidouks-ra igaz, sőt, talán az ő valóban szép történetükből ered. Egy Bukarest környéki kis falu, Clejani cigányzenészei, akiket két belga producer gyűjtött egy csapatba, adott nevet nekik és koncerteztette őket Európa legjobb koncert termeiben, fesztiváljain. Ők voltak a világzene egyik első nemzetközi sztárja, amihez nagyban hozzájárult, hogy nem sokkal megalakulásuk után, a 90-es évek elején szerepeltek a Franciaországban alkotó rendező, Tony Gatlif, Latcho Drom című filmjében. Ez látszik az alábbi videón.

A zenekar eredeti felállásában, az 1990-es évek elején egyaránt találunk fiatal és a 70-es éveiben járó idős muzsikusokat. Ez az egyik magyarázata annak, hogy zenéjük miért robban szét az életerőtől egyik pillanatban és a sugároz időtlen bölcsességet a másikban. 2001-ben a Zeneakadémián még az idősebb, azóta már elhunyt tagokkal együtt léptek fel. Ez, a fiatalok és idősek közös játéka az oka, hogy a zenéjük egyszer kirobban az életerőtől, a következő pillanatban pedig időtlen bölcsességet sugároz. És egyaránt lelkesedik (illetve lelkesedett) értük Yehudi Menuhin és Johnny Depp. Ez volt az egyik legnagyobb korai slágerük, a Dumbala Dumba.

 

 

Némi szünet után tavaly ismét kijöttek egy lemezzel, immár a legidősebb generáció nélkül, amely az év világzenei lemeze lett a World Music Charts Europe szerint és jó néhány más ranglistán is. Ezen hárman játszanak az eredeti felállásból. De mivel a zenészek élettere, életformája és maga a falu, Clejani elmúlt 25 év során semmit nem változott, így a zenéjük sem.

Ők játszanak június 24-én a Kobuciban. Menjetek, kikérdezzük!