Azt, hogy mennyire széles ma a merítése a világzenének a WOMEX már nyilvánosságra hozott 19 fellépője közül az Alo Wala jól mutatja. Az együttes neve hindi és bengáli keveréknyelven azt jelenti, fényt adó. S nemcsak a nevük, hanem a zenéjük is egyfajta globális keverék, amit ők egyszerűen „bolygóközi bass”-ként aposztrofálnak.
Az elektronikus alapokat indiai zenével, hiphop és dancehall elemekkel, valamint világzenével elegyítik, a galaktikus hangzás pedig a rengeteg effektnek és torzítónak köszönhető. A csapat 2013-ban alakult, létrejöttében egy indiai ciklonnak is szimbolikus szerepe van. Tagjai a chicagói születésű és indai származású rapper, Shivani Ahlowalia és a dán Copia Doble Systema, azaz Julius Sylvest és Copyflex.
Dél-Olaszország egyik legismertebb énekegyüttese egy női kvartett, amelynek tagjai mindent tudnak a polifonikus éneklésről, és akkor sem kell meglepődni, ha koncertjeiken olykor transz közeli állapotot idéznek. A világhírű Faraualla az első Budapesti A Cappella Fesztivál díszvendégeként mutatkozott be Magyarországon.
A Hangvető, a Fonó és a Hagyományok Háza közös pályázatot hirdet magyar nép- és világzenei előadók számára. Azok a zenekarok és előadóművészek, akik közül tízet a szakmai zsűri kiválaszt, lehetőséget kapnak, hogy 2015. október 20-án, a WOMEX hivatalos megnyitóját megelőzően fellépjenek a Fonóban a szervezők által meghívott nemzetközi szakembergárda előtt.
A kiválasztott zenekarok bemutatkozó, úgy nevezett “showcase-ekre” kapnak lehetőséget, valamint segítséget kapnak a nemzetközi szakembereknek adható marketinganyagaik elkészítéséhez. A pályázatokat elektronikus úton lehet benyújtani 2015. június 30-án déli 12 óráig a Hagyományok Háza számára. A pályázat beadásának részletes leírása a Hagyományok Háza honlapján olvasható.
Fesztivál hangszerek nélkül? Első hallásra talán furcsa, pedig a hang a legtermészetesebb hangszerünk. A legfizikaibb hangszer és valóban az: a hangszálaink a húrok, a testünk a rezonátor, mint egy húros hangszernél. De a testünk nem csak húros hangszer lehet, hanem ritmushangszer is és a taps ennek csak a legegyszerűbb formája. A legegyszerűbb hangszerek, mint például a szájíj, vagy másképpen fogalmazva a szájvonó, már egy franciaországi barlangrajzon is láthatóak, ahol miközben bölényre vadásznak ezen a hangszeren játszanak.
Mi a forró? Hát az éjszaka, meg Bassekou Kouyate, nála nincs forróbb továbbra sem, de ebben a hónapban jó nagy mozgás volt a World Music Charts-on, a húszból 15 lemez teljesen új a listán. Van új magyar is a Top20-ban! Itt a szokásos playlist, 19 számmal.
A napokban voltam a ljubljanai Druga Godba fesztiválon, amelyik az egyik legjobb boutique-fesztivál a környéken. Ez a boutique egy kicsit maníros, de elég jól leírja, hogy ez egy kicsi, de nagyon jó ízléssel összeállított esemény, mivel többé-kevésbé egyetlen ember, Bogdan Benigar barátom ízlését tükrözi. Ez nem csak arról szól, hogy neki jó ízlése van, hanem hogy egyedül dönt, nem kell kompromisszumokat kötnie, nem bizottság tervezi a lovat. Így van érezhető koncepció, idén elsősorban női előadókat hívott. Akik közül főleg Noura Mint Seymali varázsolt el, róla lesz leginkább szó most.
Szerda Müpa-koncertje előtt Bassekou Kouyate, aki a világzene egyik legnagyobb alakja napjainkban, hangszerbemutatót és beszélgetést is tart 18.00-18:45 között, a Müpa földszíntjén, az Ethnosound hangszerbolt előtt. Ha csak egy világzenei hangszerbemutatóra mész el aznap, mindenképp ez legyen az!
Bassekou Kouyate évek óta talán a legjobban dekorált szereplője a világzenének, rendszeresen nyer valamit vagy első valahol. Két éve az övé volt az év lemeze, volt az év előadója a Songlines-nál, ebben a hónapban pedig az új lemezerögtön az első helyen kezdett a World Music Charts-on, a szakma legtekintélyesebb ranglistáján. És épp most jön a Müpába!
„A költészet az őserdők mélyén dobot ütő vademberrel kezdődik” – írta T.S. Eliot. Rövid időn belül harmadszor írom le ezt a mondatot, de mit tegyek: egyre többször jut eszembe, miközben zenét hallgatok. A ritmus, a rezgés sajátos atmoszférát teremt, rendszert visz a semmibe. Éppen emiatt a rendérzet miatt valószínű, hogy a ritmusnak, az első ütőhangszereknek előbb volt praktikus, mint gyönyörködtető funkciója az emberiség történetében. A közös munka, az összehangoltságot igénylő tevékenységek ritmusát adta. (Az éppen mellettem ülő Nur, darbukás és grafikus azt meséli, hogy a darbuka-tanára, amikor uniszónó monoton ritmust kell hozni, a „Szed-jük a da-to-lyát” ritmizálással vezényli ezt, ami eggyel szebb példa, mint a gályarabok mozgását összehangoló dobolásé).
Törzsi tánc Etiópiában, fotó: Goran Jovic
A közös mozgás összehangolása a korai csatákban, törzsi harcokban is fontos volt. És nem csak a fegyelmezett rendben vonulás miatt, hiszen a kezdeti harcmodornak ez nem volt része. Sokkal inkább azért, mert a közös dobolás, a közös mozgás, a közös ritmus az érzelmek, de a neuronok kémiai szintjén is erősíti a csoportkohéziót, csökkenti a félelemérzetet és erősíti a bizalmat. Tehát akik jól tudtak együtt dobolni és együtt mozogni, jobban érezték a ritmust, azoknak nőttek az esélyeik a harcokban.
Közös dobolás a Great Heart Fesztiválon
Daniel Levitin, a basszusgitárosból lett neurobiológus egyik kedvenc könyvemben (The World in Six Songs) laboratóriumi vizsgálatai alapján arról ír, hogy a világ minden zenéje hat csoportba sorolható aszerint, hogy milyen kémiai folyamatot indít el az agyban. A közös dobolás, a monoton, uniszónó ritmus szerinte oxitocin termelését provokálja az agyban, amelyik az egyik legjótékonyabb molekula: szeretetet, összetartozás-érzést, a szorongás, a félelem csökkenését okozza, segíti az empátiát, csillapítja a fájdalmat és erősíti az egyének közötti és csoportokon belüli kötődést. Ez nagyon úgy hangzik mint ami elég előnyös egy csatában és Levitin is arra jut, hogy a ritmusérzék evolúciós előnyt jelentett. Ma pedig, amikor nem elsősorban kézitusákkal töltjük az időnket, olcsó antidepresszánsnak hangzik a közös dobolás vagy annak legalább a hallgatása. (Persze ezt a zene sok összetevőjéről elmondhatjuk, és el is mondjuk majd később).
Levitinnek az alábbi videós előadása sajnos nem sikerült olyan jól, mint a könyv, de az oxitocinos rész szerencsére éppen az elején van, az első két percben.
